Amerika hatása

Ravel azt követően komponálta ezt a zongoraversenyt, hogy az 1920-as években végigturnézta az Egyesült Államokat, és ez mély benyomást tett rá.

„A turné hatalmas siker volt, nagyon erősen befolyásolta a jazz és az ott hallott többi zene. Rendkívül eleven muzsika, érezni az amerikai energiát a swingben, a ritmusban, az élő zenében” - idézte fel a karmester Lionel Bringuier.

„Aztán persze ott van a fenséges második tétel a véget nem érő melódiával. Amikor meghallja az ember, olyan, mintha a lelkéből szólna. Szeretnék annyi érzelmet átadni, hogy megálljon az idő” - mondta az euronewsnak Hélène Grimaud.

„Képes rengeteg lágyságot vinni a játékába, ugyanakkor pár másodperc alatt akkora intenzitást tud létrehozni, hogy az kész varázslat” - méltatta a zongoristát Lionel Bringuier.

Mindig új utakon

Hélène Grimaud mindig a határait keresi, újra és újra átértelmezve a koncertjeit.

„Ezek a darabok egy egész életen át elkísérhetnek, ettől lesz az egész kaland. Úgy gondolom, minden koncertre ezzel a kalandvággyal kellene érkezni” - vázolta ars poeticáját.

Ravelhez hasonlóan ennek a sokarcú francia művésznek is hatalmas reveláció volt, amikor lassan 30 éve először az Egyesült Államokban turnézott.

„Már felnőtté válásom során is mindig úgy éreztem, hogy máshonnan érkeztem. Amikor egészen fiatalon először Amerikába jöttem, a hovatartozás kérdése egyszerűen megszűnt. Amerika attól lett otthonos, hogy itt mindenki valahonnan máshonnan származik” - mesélte Hélène Grimaud.

„Tudja, művészileg mindig tetszett az a kép, ahogyan a partokat elhagyva már túl messze vagy ahhoz, hogy visszafordulj, de még a túloldal is messze van – ez a köztes állapot, az átalakulás, a metamorfózis. Úgy vélem, a legjobb eséllyel ott találsz magadra” - tette hozzá a francia zongorista.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés