A tehetséges fiú soproni és pozsonyi koncertje idején még 10 éves sem volt, de határozottan állt ki a közönség elé, és gyönyörű játékával olyan sikert aratott, hogy további zenei tanulmányaihoz magyar főurak ajánlottak föl ösztöndíjat.

Apjával 1822-ben Bécsbe ment, ahol Carl Czernynél és Antonio Salierinél tanult. Mestereinél igen jó kezekben volt zenei fejlődését illetően. A szerepléshez szokott gyermek Bécsben is koncertezett.

1823 májusában először lépett fel Pesten. Ősszel a Luigi Cherubini vezette párizsi Conservatoire-ban és így magánúton folytatta tanulmányait. Többek közt Ferdinando Paer zeneszerzést tanított az ifjú Lisztnek.

Párizs, "a fény városa" a pezsgő szellemi élettel minden művészre nagy hatással volt. Liszt további életét és fejlődését is döntően befolyásolta a francia főváros szellemi és művész elitje. Több európai országban is koncertezett virtuozitásával ámulatba ejtve közönségét.

Édesapja 1827-ben bekövetkezett halála után édesanyja is Párizsba költözött. Ebben az időben a tehetséges fiatalember arisztokrata családoknál zongoraleckéket adott, és rengeteget olvasott. Első magyar vonatkozású műve is megszületett: variációkat komponált, melyekhez Bihari János és Fáy László verbunkos dallamai szolgáltak alapul. A korszak zenei életének kiválóságai (pl. Fryderyk Chopin, Niccolo Paganini, Hector Berlioz, Félix Mendelssohn-Bartholdy) hatottak művészi fejlődésére.

Magánélete is átalakulóban volt. Marie d'Agoult-val Svájcba költöztek. Három gyermekük született. Liszt sokszor hónapokig távol volt családjától koncertkörútjai miatt. Sikeres hangversenyei Párizstól Bécsig, Milánótól Pestig újabb elismertséget szereztek.

Humánus megnyilatkozásainak egyik szép példája volt: a Doborjánba látogató Liszt adakozott a templom orgonájára és adományokat adott a szegényeknek. Pályafutása során több ízben is adott jótékonysági koncertet, pl. a pesti árvíz károsultjainak javára, vagy pl. a Nemzeti Zenede létesítésére.

Időközben karmesterként is bemutatkozott. A pergő élet korszakát váltotta weimari karmesteri időszaka. Akkortájt több időt tudott zeneszerzésre fordítani. Nagy hatással volt rá a Richard Wagnerrel kötött barátsága.

Közben megismerkedett Sayn-Wittgenstein hercegnével. Kapcsolatuk elmélyült, s Liszt követte az asszonyt Rómába, ahol ideje nagy részét egyházi zenék (pl. oratóriumok) komponálásának szentelte. A római katolikus egyház kisebb rendjeinek felvétele után a Vatikánba költözött. Az egyházi zene megreformálásán fáradozott. Egyik - ebben az időszakban komponált - jelentős művét, a Szent Erzsébet legendáját maga vezényelte Pesten, ahol magyar kapcsolatai is újjáéledtek.

Károly Sándor nagyherceg ajánlatára visszatért Weimarba. Ezt követően sokat utazott Róma, Weimar és Pest között. Egy ilyen utazás alkalmával meghűlt és tüdőgyulladásban elhunyt.

Haláltánc

A zene és az irodalom kapcsolatát jól mutatja, hogy a zeneszerzők sokszor valamely irodalmi mű vagy főhős inspirációja által alkották meg remekműveiket. Ugyanígy a képzőművészet és a zene egymásra hatása is megfigyelhető. Ez utóbbira szép példa Liszt Ferenc Haláltánc című műve. Inspirációja forrásaként említhetjük Holbein Haláltánccímű fametszet-sorozatát a 16. század első feléből, illetve egy korábbi alkotást, a 14. században élt és alkotott Orcagna A halál diadalaí című freskóját.

A művek alapvető mondanivalója: a halál mindenkit utolér, színe előtt mindenki egyenlő, társadalmi rangra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Liszt variációkat komponált a Haláltánc alapmotívumául szolgáló Dies irae gregorián dallamára. Az igen nehéz zongoraszólam vezető szerepet játszik az egész műben. A többször átdolgozott darab első vázlatai 1838-ból származnak. Bemutatására azonban csak 1865. áprilisában került sor Hágában, ahol Hans Bülow, német zongoraművész játszotta a zongoraszólamot.