Bild amSonntag: Plácido, milyen elvárásai voltak, amikor fiának ugyanazt a keresztnevet adta?

Plácido Domingo: Őszintén szólva, egyáltalán semmilyen. Amikor Pláci megszületett nem fontolgattam, hogy énekel-e majd, vagy sem. A családi tradíciót akartam folytatni, mivel apámat is Plácido Domingo-nak hívták, és egy ilyen név kötelez.

Bild am Sonntag: Pláci ,milyen nagy volt a nyomás,hogy Önnek is sikereket kell elérni?

Pláci: Én a sikert boldogságban mérem - és én boldog ember vagyok. Az ember lehet nagyravágyó, de a munka iránti szeretete az, ami ez embert sikeressé teszi.

Bild am Sonntag: Milyen gyakran bánta meg azt, hogy Önt is Plácido Domingo-nak hívják?

Pláci: Még soha. Azt hiszem az arra vezethető vissza, hogy egy egész más irányban mentem, mint az apám, és sosem hasonlítottak vele össze.

Bild am Sonntag: Ön zeneszerző, főleg pop és jazz zenét szerez…..

Plácido Domingo: Pláci nagyszerű muzsikus. És gyönyörű hangja van.

Bild am Sonntag: Mondja a büszke papa. Pláci, mi történik, ha egy szállodába bejelentkezik, mint Plácido Domingo?

Pláci: Az emberek nagyot néznek természetesen. Azt mondják: „Csodálom a zenéjét” Ekkor én udvarias vagyok és megköszönöm.

Bild am Sonntag: Udvarias azért, mert abból indul ki, hogy apja zenéjére gondoltak.

Plácido Domingo: Ha Pláci énekes akart volna lenni, megtehette volna.

Bild am Sonntag: Miért nem akarta?

Pláci: Soha nem lettem volna ilyen jó! Ettől eltekintve, nem tudtam volna elképzelni, hogy hetekig próbáljak, és egy 2o kilós jelmezben 3 óra hosszat énekeljek 3000 ember előtt. Ehhez túl lusta is vagyok.

Plácido Domingo: Ha valaki opera karriert akar, az egész élete e körül forog, mindent ez alá kell rendelni.

Bild am Sonntag: De azért mégis zenél Pláci

Pláci: Mert szeretem! 13 éves koromban zongoráztam és az első dalomat szereztem. De a papa elégedetlen volt.

Bild am Sonntag: Miért ?

Plácido Domingo: Pláci mindent hallás után csinált és vonakodott kottát olvasni. Ekkor egy magántanárt fogadtam, aki oktatta.

Bild am Sonntag. Milyen volt egyébként Plácido Domingo, mint apa?

Pláci: Csodálatos. Bárcsak többet lett volna otthon. Engem a nagyszülők, nagynéni, nagybácsi, a személyzet, és természetesen anyu nevelt.

Plácido Domingo (sóhajt): Amikor a kilenc unokámat nézem, azt kérdezem magamtól, miért töltöttem ilyen kevés időt fiaimmal. Semmit sem sajnálok jobban.

A tenor hangja egyébként mély és lágy, de magassá válik, amint valami érzékenyen érinti. Nagyon apai. Mindig keresi a testkontaktust fiával. Egyik kezét a vállára teszi, stb.

Bild am Sonntag: Azért néha egy pofon elcsattant?

Plácido Domingo (egy kicsit vonakodva): Igen, ritkán és enyhén. Annak idején ez nem volt még olyan nagy dráma. Ma a szülőknek nem szabad a gyerekeikhez hozzáérni. Akkor azonnal jön a tanár, vagy a gyerekek a televízióban mesélik el,hogy verik őket.

Pláci: (szemei ragyognak): Három lányom van, és sosem büntetném meg ilyen módon! Soha!

Plácido Domingo: Látja, ez egy generációs probléma.

Bild am Sonntag: Miben hasonlóak?

Pláci: Mindketten toleránsak, türelmesek és nagyvonalúak vagyunk.

Plácido Domingo néhány másodpercig elgondolkodik. Fia hangosan és gyorsan beszél, ő maga inkább lassan és halkan. Húzogatja a sötétkék pulóverét, köszörüli a torkát.

Plácido Domingo: Az életben először a gyerekeinkkel élünk, utána az unokákkal. Azt hiszem mindegyikünk tanul az utódoktól.

Bild am Sonntag: Felesége Martha asszony feladta szoprán énekes karrierjét, hogy csak feleség és anya legyen. Hogy nézett ez ki a gyakorlatban?

Plácido Domingo: Martha a fele időt velem, a felét a gyerekekkel töltötte. Néha velük együtt oda utazott, ahol éppen tartózkodtam.

Pláci: Az utazást nagyszerűnek tartottam! A barcelonai operában a testvéremmel a színpadon játszottunk és a súgólyukban is. Japánba is utazhattunk első osztályon, és a milánói Scalában tomboltunk.

Bild am Sonntag: Milyen gyakran jön össze a család?

Plácido Domingo: Kétszer egy évben. Az az álmom, hogy valahol egy telket vegyek, és ott építsek házakat: a három fiamnak és magamnak a feleségemmel. Így mindnyájan egy helyen lennénk.