Bild am Sonntag: Herr Domingo, amikor először Netrebko-t énekelni hallotta, bizonyára könnyes lett a szeme ......

Domingo: Igen ez így volt. Egyébként Rolando-nál is.

Bams: Mi hatotta meg olyan nagyon?

Domingo: Az, hogy mindkettőnél egyszerűen minden megvan az énekléshez – nemcsak egy szép hang. Nagyon muzikálisak, jól játszanak, jól néznek ki, és átütő karizmával rendelkeznek. Ezt rögtön éreztem és ez az, ami megindított.

Netrebko: Meastro Domingo, olyan kedves !

Bams: Pénteken először állnak együtt Berlinben a szinpadon. Ön Domingo úr majdnem olyan idős, mint Anna és Rolando együttvéve. Apai érzései vannak ?

Domingo: Nem ,az nem. Inkább barátnak és mentornak érzem magam. Nagyon büszke vagyok mindkettőjükre. Végülis már évekkel ezelőtt tudtam,- mielőtt a media kampány elkezdődött - hogy nagy karriert fognak befutni. A tehetségekhez jó szemem van, mivel az utánpótlás a szívügyem.Rolando már az 1999-s Operalia énekversenyemen is nyert.

Bams: ....és valószínüleg ő a legnagyobb rajongója Önnek.Villazon úr ,hogy jut el egy 12 éves fiú oda, hogy egy hangba beleszeressen?

Villazon: Azt hiszem nem Maestro Domingo hangja volt az ami elbűvölt, hanem az az érzés, amit a dalokba beleadott. Maestro Domingo számomra a legnagyobb.Azért lettem operaénekes, mert ő isnpirált. Amikor őt hallgatom  felgyorsul a  lélegzetem,egészen a szívemig hatol a zene. 12 évesen ezt éreztem.

Bams: Frau Netrebko, Ön miről álmodott 12 évesen?

Netrebko: Az áriákkal még egyáltalán nem foglalkoztam. Olyan voltam,mint az összes többi kislány: filmsztár akartam lenni.

Bams: Operasztár lett. Mi okoz nagyobb örömet,egyedül vagy Rolando-val együtt a szinpadon állni?

Netrebko: Néha az idegeire megyünk egymásnak....

Villazon: Nem ez nem igaz.Én nem idegesítelek. Jó együtt énekelni de az is jó, amikor egyedül tapsolnak az embernek.

Netrebko: Amikor együtt éneklünk, hihetetlen energia szabadul fel bennünk – kétszer annyi, mint amikor egyedül állunk a szinpadon.Ez egy nagyszerű érzés, de úgy gondolom az emberek minket úgy együtt, mint külön is szeretnének a szinpadon látni. Nem arról van szó,hogy egyikünk több tapsot kap, mint a másik.

Bams: Titokban nem számolják, hogy ki kapott több virágot, vagy rajongói postát?

Villazon: Már régen beletörödtem abba, hogy minden Anna-nál landol.

Netrebko: Butaság. Állítom Önnek, hogy Rolando-t istenítik a nők.És ez jól van így.

Bams. Szép, hogy ilyen kedvesek egymáshoz.

Villazon: Nincs konkurrencia harc közöttünk.A Romeo és Júlia előadásánal csak együtt hajolunk meg, mert a darab címe „Romeo és Julia”. Amikor a Traviata-t énekeltük Salzburgban, mondtam Anna-nak: mindkettőnknek az a célunk, hogy te arass nagyobb sikert, mivel Violetta a darab főszerepe, a tenor csak mellette énekel. Teljesen mindegy, hogy milyen jól.

Bams. Milyen szerény Ön.

Villazon: De ez így van.A Rómeo és Júlia premierjén Bécsben problémám volt a hangommal.Anna ezzel szemben nagyszerű volt. Azt akartam, hogy külön hajoljunk meg a közönség előtt, mert úgy gondoltam, hogy ő hatalmas tapsot érdemel, míg én teljesen magam alatt voltam.Anna ezt nem fogadta el: Megfogta a kezemet és kihúzott a függöny elé.

Bams: Villazon úr, meg kell védenie Anna-t a rámenős rajongóktól ?

Netrebko: Inkább nekem kell őt védeni!

Villazon: Anna már nagylány. Egyedül is tud vigyázni magára.A rajongók szeretik őt, és legfeljebb azt kérdezik, hogy meg szabad-e puszilni őt.

Bams: És szabad nekik?

Villazon: Ilyenkor remegve előrenyújtja a kezét és egy kézcsókot enged adni. Eddig még egy rajongó sem volt agresszív velünk.

Netrebko: ... kivéve egyszer, amikor egy rajongó azt vetette a szemedre, hogy ő 200 eurót adott ki a jegyért és te nem léptél fel, mert beteg voltál.

Bams: Tényleg, az operajegyek szégyenletesen magasak. Nem így találják?

Netrebko: Legalábbis Németországban. És ez kár, mert sok fiatal ezt nem tudja megfizetni. Az angolok már ravaszabbak.Amikor Londonban Covent Garden színpadán egy operát előadnak a kivetítőn mindenki, akinek nincs jegye, ingyen követheti az előadást.

Villazon: És egyszer egy hónapban a szinház legdrágább jegyeit 15 euro-ért árulják.Ez tényleg jó ötlet.

Bams: Domingo úr, a rajongókról beszélve, ma rámenősebbek, mint 20-3o évvel ezelőtt?

Domingo: Azt nem, de míg korábban csak a kritikus kritizált, most mindenki mindenhol elmondja a véleményét, és ez egy kicsit terhes az énekesek számára. Amikor 2o évvel ezelőtt 2500 néző előtt énekeltem és valami nem sikerült, ezt csak a 25oo néző tudta.

Bams: Ma mi történik másként?

Domingo: Ha egy előadáson valami nem sikerül, 5 percen belül már az interneten van, és az egész világ tudja. De ha tisztessséges akarok lenni, azt is hozzá kell tenni, hogy a jó hírek is ilyen gyorsan terjednek.

Bams: Egy jó hír: Az álompár Netrebko-Villazon rövid időn belül az operát nemcsak az operarajongóknál tette népszerűvé. Mivel magyarázzák ezt a sikert?

Villazon: Ez biztos csak a dús szemöldökömnek köszönhető.

Netrebko: Szívvel lélekkel csináljuk, amit csinálunk.Nagyon,nagyon komolyan vesszük a munkánkat.

Bams: Mindenki ezt csinálja.

Villazon: Az hiszem tetszik a közönségnek, hogy nem két operaénekes áll a szinpadon előttük, hanem két laza fiatal ,akik operát énekelnek. De tudja mit? Ezt lehetetlen nekünk saját magunknak elmondani. Inkább valamit a „Netrebko” jelenségről mondanék.

Bams: Kérem.

Villazon: Anna, mint előadóművész rendkívül vonzó. Itt nemcsak a szépségére gondolok, hanem egy olyan varázslatra, amit az énekével és játékával nyújt. Ezt a közönség azonnal érzi. Egész különleges ereje és kisugárzása van, amit a közönség azonnal érez. A lényeg azonban, hogy mindezt úgy csinálja, mintha mindez nem is lenne benne.

Bams: Frau Netrebko, most biztosan Ön is valami hizelgőt akar mondani Villazon-ról, ugye?

Netrebko: Egyáltalán nem tudok tőle szóhoz jutni.

Bams: Ezen változtathatunk. Herr Villazon – Telefon!

Villazon: Na jó, nyugton maradok.

Netrebko: A legtöbb tenor az énekére koncentrál, de Rolando-nak nemcsak gyönyörű hangja van. Kiválóan játszik, és mint szerető olyan meggyőző – nem csak az én oldalamon! – hogy féltékeny tudnék lenni.

Villazon: (átöleli Annát): Mi szeretjük egymást, látja?

Bams: De még mennyire. Mindenesetre megint úgy viselkednek, mintha nemcsak a szinpadon lennének egy pár.

Hogy viseli Anna Netrebko jegyese ezeket a híreszteléseket?

Netrebko: A kezdetben minden érintett számára kellemetlenek voltak a pletykák, Például nagyon jót szórakoztam azon, hogy terhes vagyok Rolando-tól. És most ne kérje kérem a baba fotóját.

Bams: Azaz, hogy Ön tulajdonképpen Rolando felesége?

Netrebko: Hát természetesen!

Bams: Azt mondja, hogy Ön tudna olyan féltékeny lenni,hogy nem tudná elviselni, ha Rolando egy másik nővel kávézik.

Netrebko: Ha ez este 10 óra után történne, akkor nem.

Villazon: Igazán nem panaszkodhatom, hogy féltékeny feleségem van. Csak normálisan féltékeny és nagyon jól kezeli a helyzetet.

Bams: Arra gondol, hogy a szinpadon mindig más nőt kell megcsókolnia?

Villazon: Igen, pontosan.

Netrebko: Mexikóban együtt mentünk bevásárolni. Rolando felesége választotta ki nekem a Romeo és Julia-hoz a hálóingemet.

Bams: Herr Domingo, Milyen gyakran szeretett bele partnereibe?

Domingo: Még soha, pedig sok gyönyörű nővel énekeltem. Mindig csak a figurába szeretek bele, akinek éppen énekelek – nem a nőbe, aki a szerepet alakítja.

Bams: Van az operaénekesek között egy titkos beszéd a szinpadon?

Domingo: Nincs.

Netrebko: Néha Rolando és én fogjuk egymás kezét, amikor egy magas hangot énekelünk. Ha az egyik előbb akarja abbahagyni, egy kicsit erősebben szorítja meg a másik kezét. De a legtöbbször a megérzés játszik szerepet. Rolando érzi, mi lesz a következő lépésem és ez így van fordítva is.

Bams: Például hogyan működik ez?

Villazon: Egyszer egy előadáson a dekorációból egy rózsát letéptem és ezt a rózsát a játékunkba spontán beépítettem. Egy másik alkalommal Anna egy ária végén néhány papírdarabot vett fel, és megdobott vele – én visszadobtam neki és ezáltal kialakult egy kis konfetti csata. A közönség teljesen odavolt. Anna mindig csinál valamit, amit korábban nem beszéltünk meg , és nekem nagy örömet okoz erre reagálni.

Bams: Vissza kell tartaniuk néha a nevetésüket, mert a szinpadon valami komikus történik?

Netrebko: A Romeo és Julia egyik jelenetében egy nagyon rövid lenge ruhában szaladok Rolando-hoz és ő megforgat. Egyszer ezt olyan ledülettel csinálta, hogy a szoknyám magasabbra libbent, mint kellett volna. Ekkor odasúgtam neki: Köszönöm, hogy a közönségnek megmutattad az alsóneműmet is.

Villazon: Először csak magamban mosolyogtam egy kicsit, de azután annyira nevetnem kellett, hogy alig tudtam tovább énekelni.

Bams: Ön is volt már kényelmetlen helyzetben, Herr Domingo?

Domingo: Persze. Az +Amelia bálba megy” című Menotti operában egy kötélen kellett lecsúznom a balkonomról a szerelmem balkonjára, de nem értem el a kötelet. Már annyira kihajoltam a párkányon, hogy egyedül nem tudtam visszamenni. „Segísetek le”- kiálltottam. Ez nem volt éppen hősies, romantikus viselkedés.

Bams: Vannak az operaénekesekről viccek?

Villazon: Természetesen a tenorokról azt mondják buták és a szoprán énekesnők makacsok és önzőek.

Netrebko: Tényleg? Nincs ez épp fordítva?

Domingo: Nem, a tenorokról tényleg azt mondják, hogy nem elég intelligensek. Én nem akarom ezt a skatulyát táplálni, ezért inkább énekesnek vagy muzsikusnak hívom magam.

Villazon: Hát akkor egy női vicc: Mi a különbség egy terrorista és egy szoprán énekes között?

Bams: Fogalmam sincs.

Villazon: Egy terroristával lehet tárgyalni.

Bams: Herr Villazon, Ön két kisfiú apja. Tud egyáltalán komoly és szigorú lenni?

Villazon: Ez nagyon nehezemre esik, jóllehet egy apa feladata az, hogy korlátokat állítson fel. Nemrégen otthon nagyon erőteljesen kiáltottam: Mateo – ne csináld! ”És mégegyszer: Ne!” A kétéves fiam elkezdett nevetni, és sajnos én is.

Bams: Ön is akar majd családot alapítani Frau Netrebko?

Netrebko: Ezzel a kérdéssel még harcolok magamban. Egy nagyon jó barátnőm nemrég szült, és amennyire szereti az új életét, annyira sajnálja a régit. Én úgy szeretem az életemet, ahogy most van. Választ az ön kérdésére még én sem találtam.

Bams: Sok operaénekes a fellépés napján nem beszél. Hogyan ápolják a hangjukat?

Villazon: Azon a napon, amikor énekelek, nem repülök, mert a repülőn a száraz levegő rongálja a hangszálakat. A fellépés előtti este nem iszom alkoholt és nem szórakozom. A fellépés napját pedig nyugalomban töltöm el.

Netrebko: Én minden további nélkül tudok alkoholt inni a fellépést megelőző este.Néhány órával előtte még szinte mindent tudok csinálni, amit csak el lehet képzelni.Az én problémám a koncentráció. Nem tudok mindennap ugyanolyan jól a fellépésre koncentrálni. Ezen dolgozom még.

Bams: Önnek nagyobb hasznot hozó reklámszerződése van, mint bárki másnak. Érzi néha az irigységet a kolleganőinél?

Netrebko: Én ezzel nem foglalkozom. Ez nem jár soha az eszemben. Egyáltalán soha.

Bams: Talán azt a kérdést, hogy mire adják ki a pénzt szívesebben megválaszolják......

Netrebko: Ruhára, cipőre. Legkedvesebb tervezőim Marc Jacobs és Sergio Rossi. Ezen kívül vettem egy lakást New-York-ban. A barátnőimnek is adok pénzt, támogatom öket.

Bams: Egy iskolatársával közös lakásuk van Krasnodar-ban. Takarékosság miatt?

Netrebko: Nem, ez a barátnő olyan, mint a testvérem Van egy kisfia, így hárman lakunk ott. Van öt-hat barátnőm, akiket gyerekkorom óta ismerek és szeretek. Amikor hazamegyek, mindegyik azonnal eljön hozzám, és együtt töltjük el az időt. Főzünk, iszunk, beszélgetünk. El tudja képzelni, hogy ez is vidám társaság, fiúk nélkül.

Bams: Ön jó barátnő?

Netrebko: Azt hiszem. Sok pozitív energiám van. Barátnőim mind azt mondják, ha egy problémájukat megbeszélik velem, mindjárt jobban érzik magukat. Így alakulnak ki igazi barátságok.

Bams: Melyik rocksztárral énekelne szívesen?

Netrebko: (hosszasan gondolkodik): Robbie Williams-el el tudnám képzelni. Csodálatosan zenél, és egy vidám, kedves fickó. De egy egészen másfajta zenének kellene lenni, és ilyet csak egyszer csinálnék.

Bams: És Ön, Rolando, kivel énekelne szívesen?

Netrebko: Teljesen odavan Shakira-ért

Villazon: Ez igaz. De vele énekelni? Egy duetthez Nora Jones lenne a legkedvesebb partnerem.

Bams: Az opera nem olyan művészet, amit mindenki egyből megért. Hogyan hoznák közel a tömeghez?

Netrebko: Jónak találnám, ha valaki egy operát megfilmesítene Hollywood stílusban, velünk a főszerepben. Egyébként az amerikaiak egyben példaképek.

Bams: Éspedig?

Netrebko: Jó úton járnak, hogyan hozzák közelebb az operát a gyerkekhez. Matiné előadásokat szerveznek ismert operákból gyerekeknek. Gyakran csak egy szereplőre koncentrálva. Ez segíti a megértést.

Bams: Nevezzen meg három operát, ami megkönnyítené, hogy a rock rajongók is megszeressék az operát.

Netrebko: Minden Puccini és minden Verdi opera.

Villazon: Carmen, Bohémélet, Traviata

Bams: Herr Villazon, az Ön dédnagyanyja osztrák volt. Ön Mexikóban sokáig német iskolába járt. Mit jelent Önnek ez?

Villazon: A futballban, miután Mexikó kiesett, Németországnak drukkolok. Szeretem a krumplit és a német himnuszt.

Bams: Herr Domingo, a közös koncert Waldbühne-n egy világpremier. El tudja képzelni, hogy a jövőben többször fellépnek együtt?

Domingo: Abszolút. Ha a nézőknek teszik a zene, nincs oka, hogy miért ne csinálnánk. Csak attól félek, hogy az időhiány lesz a legnagyobb ellenségünk, mivel mindnyájunknak hosszú időre szóló kötelezettségei vannak. Az év végén, azonban mindenképpen együtt dolgozunk Los Angeles-ben . A Manon-t vezénylem Anna és Rolando főszereplésével .

Bams: Ön fáradhatatlan. Ilyen régóta a szakmában, és ilyen sok tervvel és mindezt 65 évesen. Sosem fáradt ?

Domingo: Abban a pillanatban, amikor elfáradok, abbahagyom.

Bams"

Ennek az igazán hosszú cikknek a magyar fordítását is külföldön élő társunknak köszönjük!