Placido Domingo az évszázad-tenorja 2006. január 8.-án a Theater an der Wien szinpadán vezényli a Wiener Symphoniker zenekarát a Mozart év nyitókoncertjén.

„A szó szoros értelmében lopni kellett a jegyet, hogy PD-t Siegmundként láthassuk” – írta a London Times, a spanyol Tenorissimo lelkesen fogadott fellépéseiről, a három teltházas júliusi Wagner Walkür előadásról a londoni Covent Garden operaházban.

„Ne legyünk túl pesszimisták, de a tenor most 64 éves, és ha azt nézzük ahogy énekel, nem lehet több hátra, mint további 3o év Wagner. ”

Továbbá: ” Domingo hangja olyan ragyogó, magával ragadó és stabil, mint 2o évvel ezelőtt.

Világrekord. Hasonló következtetést vont le a New York Times, amikor Placido Domingo szeptember 19.-én 21. alkalommal kirobbanó sikerrel nyitotta meg a Nev York-i Metropolitan szezonját.

A nagy olasz belcanto énekest, Enrico Carusot –aki 18 éven keresztül 17 szezonnyitó előadással tartotta a rekordot– messze maga mögött hagyta Domingo. ”Mr.Domongo a vak Samson-t nagy emberismerettel, hatalmas erővel és tűzzel énekelte. Sok, fele annyi idős tenor boldog lenne, ha csak fele olyan jól énekelne. „

Olyan nagyságokkal, mint Bryen Terfel, Thomas Hampson, Edita Gruberova vagy Agnes Baltsa megtűzdelt gála koncerten, melyre a Bécsi Opera 2. világháború utáni újramegnyitásának 5o. évfordulója alkalmából került sor, Domingo (kamaraénekes, az operaház tiszteletbeli tagja,) tette fel a koronát, mint hős Radames. Hangjának férfias vonzereje, magjában fémes, de bársonyos csengése a hihetetlen 121 szerep és 45 év után, a zene Olympus-án töretlen. A csaknem halhatatlan tenor hangjával és ragyogásával, joggal számít az éneklés korszakalkotó alakjának. Amikor lement a szinpadról a páholyokból rózsák hullottak és a földszint közönsége elragadtatással tombolt.

Öt hónapja Domingot, mint tisztalelkű bolondot Wagner Parsifaljában elbűvölő hangjával és előadói képességével a bécsi operaház közönsége állva éljenezte.

Domingo, akinek kiváncsisága, energiája és az operaéletben kivívott helye egyedülálló, a Wiener Staatsoper-ben 2007. május 19-én, ünnepli 40 éves jubileumát.

Szinte elképzelhetetlen, hogy a fáradhatatlan, széles hangskálával és hatalmas muzikalitással rendelkező szupersztár, aki az USA-ban két operaház intendánsa is, időt talál a vezénylésre. Egyedülállóan uralja évtizedek óta, mint énekes és karmester a New York-i MET programját. A MET-ben, 2006 januárjában és februárjában énekli Franco Alfano Cyrano de Bergerac-ját, a hosszú orrú, felvágott nyelvű, éles tőrű barokk költőt, és a láncot szétzúzó héber hőst Samson-t, Saint Saens vallási tárgyú operájában. Ezen kívül Verdi Rigolettóját vezényli az általa felfedezett ( Gounod Romeo és Júliában Los Angeles-ben) álompárral Anna Netrebko-val és Rolando Villazón-al a főszerepben.

2004 júliusában a tenor-óriás egy másik bécsi szinházat választott ki diadalmenetéhez. A KlangBogen-i fesztivál ünnepélyes megnyitóján a nagy spanyol festő Goya alakját személyesítette meg a Theater an der Wien szinpadán Gian Carlo Menotti azonos című operájában. A rákövetkező nyáron  Domingo, – aki 1973 óta karmesterként is tevékenykedik–Lehár: Luxemburg grófja című operettjének, könnyed, kedves előadásával karmesterként bűvölte el a közönséget ugyanebben a szinházban.

 A könnyű múzsát, – így nyilatkozott a tenor – gyermekkora óta szereti, amikor is szülei zarzuela-társulatában Mexikóban, Johann Strauss, Lehár és Kálmán darabokat adtak elő.

Ő maga, mint 19 éves, női szíveket megdobogtató – akkor még bariton – a Víg Özvegy Danilojanként lépett fel 1960-ban. 1978. december 31-én debütált karmesterként a Wiener Staatsoperben és az ’opera királya’ valcer királyként is meglepetést okozott.

Az új operaház. A Theater an der Wien, – mely színház 2006-ban operaházzá alakul át – új intendánsa Roland Gexer, elég okos volt ahhoz, hogy biztosítsa Placido Domingo csillogó nevét az operaház megnyitására.

Domingo neve nemcsak egyedülálló személyiségként kerül be az opera történetébe, hanem mint versenytárs nélküli közönségcsalogató, aki egyedül minden szinházat meg tud tölteni. 2006. január 8-án a kivételes művész egy ünnepi koncertet vezényel az Opera an der Wien megnyitásán, a Wiener Symphoniker zenekarral és Thomas Quasthoff, Julian Rachlin, Tzimon Barto szólistákkal. Mozart és Beethoven műveket, Thomas Daniel Schlee művének ősbemutatóját, valamint Franz Teyber és Emanuel Schikaneder Alexander című operájának nyitányát adják elő. Ezzel a darabbal nyílt meg az operaház 1801. június 13-án, melyet Schikaneder az opera librettistája alapított, aki az első Papageno volt Mozart Varázsfuvolájában (1805-ben itt mutatták be Beethoven Fidelio művét is).

Az exklusiv interjú:

B: Ön január 8.-án a Mozart év ünnepi koncertjét nyitja meg a Theater an der Wien operaházban. Milyen kapcsolata van a színházzal?

Placido Domingo: A Theater an der Wien egy csodálatos színház nagy tradícióval rendelkezik Az elmúlt nyáron Menotti Goya operáját énekeltem ott, és nemrég Lehár operettjét vezényeltem. Ennek a színháznak fantasztikus atmoszférája van. Gondoljuk csak el, hogy Emanuel Schikaneder – Mozart Varázsfuvolájának librettistája és az első Papageno – alapította a színházat. Ott lakott Beethoven és ott volt a Fidelio ősbemutatója is. Szeretem ezt a színházat. Természetesen számomra a nagy operaház Bécsben a Staatsoper marad, ahol 38 évvel ezelőtt debütáltam és remélem, hogy ott 2007. május 19.-én a 4o éves jubileumomat ünnepelhetem és talán még egy kicsivel többet, ki tudja? De az az alternatíva, hogy a Theather an der Wien-ben is fellépek, nagyszerű dolog. Karrierem e késői stádiumában bizonyos szerepeket már nem éneklek, ezért más repertoárt, ami a Staatsoper-be talán nem illik, például barokk operát, el tudnám képzelni, hogy a Theater an der Wien-be énekeljem. Jelenleg Bajazet in Tamerlano-ban operát tanulmányozom. Ez az első főszerep, amit Handel nem kasztrált énekesre, hanem tenornak irt, vagy pl. Gluck Iphigenia Taurisban cimű operát. Nagyszerűnek találom, hogy Bécsben két operaházban is felléphetek.

B: A megnyitón Mozart és Beethoven műveket vezényel, de az elfelejtett zeneszerző Franz Teybert darabját is.

Placido Domingo: A megnyitó koncerten a Wiener Symphoniker-rel játszuk Franz Teyber hősi operáját az Alexander-t, mert ezzel a darabbal nyílt meg a színház 1801-ben. Thomas Quathoff-ot kísérjük, aki Mozart áriákat énekel és kísérjük Julian Rachlin-t, Mozart 3. Hegedűversenyében és eljátszuk Beethoven nyitányát a…” Ház felavatását ”….

Tehát a program a színház megnyitását, Mozart 250 éves születésnapját és természetesen Beethovent tükrözi.

B: Ön nem Mozart tenorként vált híressé. Mit jelent Ön számára Mozart?

Placido Domingo: Úgy gondolom, hogy nincs egy olyan zeneszerző sem, aki olyan egyszerű és zseniális lenne, mint ő. Tenorként 3 Mozart szerepet énekeltem: Ferrado-t a Cosi fan tutte-ben, Don Ottavio-t Don Giovanni-ban – amikor fiatal voltam – és sokkal később Idomeneo-t . Ezt a szerepet a 90-s évek közepén a MET-ben, Bécsben és Chicago-ban énekeltem, és még most is éneklem, legutoljára 2004.-ben. A Salzburgi Ünnepi Játékokon a Mozart év alkalmából énekeltem volna ezt a szerepet, de az időpontot nem tudtuk összeegyeztetni. Az elmúlt nyáron pedig, a Klenie Festspielhaus átépítésére került sor, ahol a darabot elő kellett volna adni. Ez lett volna egyébként a 30 éves salzburgi jubileumom. Karmesterként Mozart néhány szimfonikus művét vezényeltem és a Don Giovanni-t, az egyik legkedvesebb operámat. Legközelebb Los Angeles-ben a Figaro házasságát vezénylem, ezután még feltétlenül szeretném a Cosi fan tutte-t vezényelni, és egy napon, amikor abbahagyom az éneklést, megpróbálkozom az Idomeneo-val.

B: Épp januárban jelenik meg legújabb CD-je ’Italia, ti amo’ cimű, nápolyi dalokkal. Ön szereti az egymástól eltérő zenéket?

Placido Domingo: Szeretek különböző zenét énekelni. ’Italia,ti amo’ olasz és nápolyi dalokkal az első albumom. Több éve felvettem néhány dalt, de nem volt elég időm egy egész CD-t összeállítani. A nápolyi utcákból, kikötőkből származó dalok gyönyörűek, és kitűnő ritmusuk van, amit nagy érzéssel és temperamentummal kell énekelni. Ezek a dalok mini operák, kisebb drámák, melyek történeteket mesélnek el. Nápolyban minden egy dráma, mert vagy egy fiú hagyja el a lányt, vagy mert Nápolyt elhagyja. Ezeknek a daloknak szenvedélyesen kell hangzaniuk, spontán, kedvesen és mindig drámaian.

B: Beszéli Ön a nápolyi dialektust?

Placido Domingo: Régen dolgozom ezen. A nápolyi dialektus, ami egészen másként hangzik, mint a rendes olasz nyelv, egy nem nápolyi születésűnek nagyon nehéz. Körülbelül olyan, mintha egy észak német megpróbál bécsi dialektusban beszélni. A nápolyi emberek azt mondták nekem, hogy a nápolyi kiejtésem meglehetősen igazinak tűnik. Erre büszke vagyok.

B: A leghíresebb dalokat ezek közül Caruso-nak komponálták.

Placido Domingo: Igen, természetesen. Caruso nápolyi volt és sok zeneszerző dalt írt neki. Én az ismert nápolyi és olasz dalokat éneklem, két vagy három ritkaságot, a ’quarant anni’ dalt, amit fiam irt nekem és a mexikói Lorena Tassinari dalát’ Al di lá del cielo’. Azt hiszem a közönség szeretni, fogja ezt a CD-t.

B: Minden valószínűség szerint óriási példányszámot ér el.

Placido Domingo: Ezt mindig reméli az ember (nevet). Az ember nem készit el egy CD-t, amiről azt gondolja senki sem veszi meg. De természetesen az operánál és a klasszikus zenénél van egy limit, ami eladható. Vannak azonban meglepetések. A Tristan és Isolde-nak, ami augusztusban került piacra szenzációs sikere van és nagyon sok album elkelt. ’Italia,ti amo ’egy fél-klasszikus album, esély van azonban, hogy annyi példányt eladjanak, mint egy pop album esetében.

B: A nápolyi dalok pop zene?

Placido Domingo: A nápolyi dalokat opera tenorok énekelték, de bizonyára abban az időben pop daloknak számítottak. Az énekes hangjának különleges hangszínűnek kell lennie és e zene iránti érzékének. Vannak azonban, mint mindenben, kivételek. Az egyik leghíresebb nápolyi dalt az O sole mio-t Elvis Presley ’It’s now or never’ cimen énekelte. Neki több pop énekessel ellentétben nagyon jó hangja volt. A dal stílusa természetesen a pop zene szabályait követte. Mi ezzel szemben megpróbáltuk a dalokat úgy interpretálni, ahogy a zeneszerző ötven vagy száz évvel ezelőtt a tenorhangra megkomponálta a 19. század vége 20. század elejei olasz tradícióknak megfelelően.

B: A klasszikus CD üzlet már régóta mélyponton van.

Placido Domingo: Volt egy krízis és még most is van. Úgy gondolom, hogy ma nem több, mint 10%-át veszik fel annak, mint korábban, legalábbis az opera terén. A szimfonikusoknál még rosszabb a helyzet. Én nem panaszkodhatom. A Deutsche Grammaphon  az ’Italia ,ti amo’ után a Wiener Staatsoper Parsifal felvételét hozza ki és jövőre még két teljes opera felvételemet Edgar-t, egy korai és ismeretlen Puccini darabot és Isaac Albéniz spanyol zeneszerző Pepita Jimenez  szerzeményét, aki elsősorban zongorára irt szerzeményeiről híres ( Suite Espanola vagy Iberia) Megpróbálom, amennyire tudom a spanyol zenét népszerűsíteni és mindig keresem a megfelelő műveket.

B: Közben a klasszikus zene terén a DVD megelőzi a CD-t. Ez egy örömteli fejlődés?

Placido Domingo: Részben. Egy DVD élőadás és az operát nemcsak hallani, de látni is lehet. Ez azonban nem mindig előny. Olyan felvétel esetén, ahol a szereplők nagyszerűek, ez jó, de ez ritka véletlen. Túl sok DVD-t gyártanak, bármely kedvenc énekes előadását fel lehet venni és piacra dobni. Ezzel szenben úgy gondolom, hogy egy nagy studiófelvétel, mint például a Tristan, valami különleges. Ha egy lemezcég egy opera felvételéhez kiválasztja a jó énekeseket és egy jó karmestert, magas minőségű felvételt lehet készíteni és a siker biztosított. A Tristan már rég behozta a költségeit és ez Wagner operánál – már csak a darab hossza miatt is – meglehetősen magas. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy egy normál opera-CD, jó szereposztással minden esetben nyereséges.

B: Mennyi ideig fog még énekelni?

Placido Domingo: Magam sem tudom és soha nem jelöltem meg egy időpontot amikor abbahagyon. De addig szeretném befejezni, amig azt mondják az emberek: „Miért hagyja abba, még tud énekelni.” Nyáron Berlinben voltam és egy újságíró megkérdezte: Hogyan szeretné befejezni a karrierjét? Ezt válaszoltam: Talán azt mondom: Jövöre abbahagyon és ezért Bécsbe, Madridba, New Yorbba, Milanóba, Hamburgba, Barcelonába, Los Angelesbe, Tokyoba Washingtonba és Buenos Airesbe elmegyek, hogy pályafutásom legfontosabb állomásain búcsúelőadást adjak.

Vagy talán egy nap a függöny elé lépek és azt mondom: Hölgyeim és Uraim! ez volt az utolsó előadásom. És másnap a New York Times –ban ez áll: Domingo visszavonult!

B: Az Opernwelt magazin ezt a 2010. évre teszi.

Placido Domingo:: 2010 szép lenne, és remélem, hogy még 5 évig tudok énekelni. Ténylegesen 2008/20009-ig, sőt 09/10-ig vannak szerződéseim, de természetesen tudom, hogy 45 év éneklés után minden nap ajándék. Mindig azt remélem, hogy én határozhatom meg a búcsú időpontját. Meg kell vallani valamit Önöknek: Olyan boldog voltam a bécsi Parsifal előadás után júniusban a Wiener Staatsoperben, hogy kisértést éreztem arra, hogy a függöny elé lépve azt mondjam: „Ez volt az utolsó előadásom.” Azért, mert ez olyan csodálatosan sikerült. Másrészt viszont nem sokkal állok a bécsi 4o éves jubileumom előtt így azt mondtam magamnak: 2007. május 19.-én feltétlenül még egyszer kell itt énekelnem. Remélem, hogy sikerül.

B: Önnek fenomenális emlékező tehetsége van. Minden debütálását fejből tudja?

Placido Domingo: Minden fontosat. 1967 május 19. egy nagyon fontos nap volt pályafutásomban.

Ekkor énekeltem először a Wiener Staatsopern-ben Verdi Don Carlos-át.

Köszönettel tartozom annak a külföldön élő Domingo-rajongónak, aki a cikket magyarra lefordítva elküldte, így számunkra is elérhetővé tette.