| Friss hírek : Plácido Domingo - Örök kihívás AZ ÉLET (Szegő András interjúja) |
Plácido Domingo - Örök kihívás AZ ÉLET (Szegő András interjúja)
Núk Lapja hetilap 2016.08.28. 18:54
Hétfő dél. Sajtóbeszélgetés az Aria Hotelben. Szemben az imént Budapestre érkezett Plácido Domingo, ezen az oldalon a hazai sajtó megannyi jeles képviselője. Záporoznak a komoly, szakszerű, felkészült kérdések az előttünk álló gálakoncertről, műsorról, résztvevőkről, az operáról, a személyes tervekről.
A látogatás sajtófőnöke. Szász Andrea szemével nógat, hogy kérdezzek legalább formálisan valamit én is a végén. Mit is? Nem tudom. Felállok, és elhebegem „
- Domingo úr, ha választania kellene: egy frenetikus sikerű Don Carlos- előadás a Metben félórás ovációval, vagy egy győztes gól a Reál Madrid színeiben a Bayern ellen - melyik lenne az igazi?"
A fáradtan maga elé meredő Maestro felkapja a fejét:
Hogy hogy?! Egyértelmű a válasz! Imádom a közönséget, imádom a Metropolitant, egyik kedvenc operám a Don Carlos, de az igazi az lenne, ha a gólommal vernénk 2:1-re a münchenieket! Ronaldo és Bale gratulálna nekem'."
Ezzel zárult is a beszélgetés protokolláris része, szétszéledtünk a szálló halljában, amikor egyszer csak megjelent Domingo, és legnagyobb döbbenetemre odalépett hozzám. Kezet nyújt, és huncut mosollyal megjegyezi; „Az első komoly kérdés, amit kaptam!" „Ó, Maestro - hebegem -, nem lehetne esetleg, hogy folytassuk..?" „Majd sort kerítünk rá!" - dünnyögi, és megy is tovább, mert látom, sietnie kell, várják a következő programjára. Valóban komolyan gondolta, vagy csak udvariasan le akart rázni? Nem tudom. Kedden, szerdán olvasom a híradásokban; Domingo itt, Domingo ott, Doíningo próbál, tárgyal, látogatást tesz, Domingo frenetikus koncertet ad a zsúfolt Arénában. Csütörtök délelőtt már kezdem feladnia reményt: persze, ugyan miért is hittem, hogy a világ legünnepeltebb művészének olyan fontos lenne egy magamfajta senkiházinak tett röpke ígéret? Fél tizenegy, amikor egyszer csak megcsördül a telefon. Andrea hív: oda tudnék-e gyorsan menni a hotelbe? Délben utazik ugyan a Maestro repülőjén Salzburgba, de még előtte várna egy interjúra. Megfelelne? Naná! Persze, hogy azonnal rohanok!
Domingo kedvesen fogad. Elegáns, szívélyes, jó illatú.
- Tudja, hogy alaposan beindította a fantáziámat? Azóta is többször azon kapom magam, hogy próbálom elképzelni, miként is szerzem azt a bizonyos győztes gólt kedvenc csapatom színeiben...
- És hogyan? Negyven méterről a felső sarokba? Vagy kicselezve a védelmet?
-A! Ilyen merész azért még álmaimban sem vagyok! Bepattan rólam az ötösről a Bayern kapujába, egy szöglet után! Úgy látom, szót fogunk mi érteni!
- Hát én sajnos nem vagyok ennyire biztos ebben! Jobb, ha az elején tisztázzuk: bennünket egy világ választ el egymástól! Ön ugyanis fanatikus Reál Madrid-drukker, az én szívem viszont az ősi riválishoz, a Barcelonához húz... Domingo úr, ez bizony ég és föld, tűz és víz...
- Szerintem most tegyük túl magunkat ezen a malőrön... Sőt, így egymás közt elárulhatom, hogy titokban azért megnézem a Barcelona mérkőzéseit is. Óriási csapat! Istenem, micsoda csatársor! Szerintem, ha bárhol a világon megkérdeznénk az embereket, ötből három azt mondaná, hogy a Barcelona a legjobb csapat, kettő, hogy a Reál Madrid, vagy esetleg fordítva, de mindenütt imádják a spanyol focit. És persze ott van még a nagyszerű Atlético de Madrid is! Büszkék lehetünk, hogy nélkülünk is sikeres csapataink vannak!
- Mit jelent ön számára a siker?
- Szinte mindent. Én úgy élem az életemet, hogy mindenben a siker lehetőségét keresem. Bármit meg lehet oldani tessék-lássék módon, mert el kell végezni egy feladatot, és lehet úgy is, hogy öröm származzék belőle. Akár saját maga, akár környezete, akár egy nagyobb közösség számára. Mindenben ott a siker lehetősége, és én élni szeretnék ezzel. Mindenből megpróbálom a tőlem telhető legjobbat, és ha erre képes vagyok, azt sikerként élem meg. Mindenben ott a lehetőség, csak észre kell vennünk! Folytonos, örök kihívás az élet!
- Persze, de azért nem ugyanaz megtalálni a zokni párját reggel indulás előtt, vagy több százezer embert elbűvölni egy koncerten.
- Szerintem sem: a zoknim párját például még soha nem sikerült megtalálnom...
- Az ön életét ezzel együtt fél évszázada végigkíséri a hozsanna. A fény, a ragyogás, csillogás, a vastaps, tombolás, újrázás. Nem tart attól, hogy ez részévé, mákonyává vált életének?
-Félni nem félek! Gyönyörű dolog rendszeresen színpadon lenni, és a közönség kegyét újra és újra megszerezni. Azt, hogy én ma esetleg jelentek valakiknek valamit, azt a közönség szeretete, igényessége, elvárása, ítélete hozta létre, nélkülük mi lennék, mit csinálnék? Dalolgathatnék odahaza a fürdőszobában, amíg át nem dörömböl a szomszéd, hogy mi ez a lárma? A közönség teremti meg az előadást, hozza létre a csodát. Nekem annyiban szerencsém volt, hogy gyakorlatilag a színpadon nőttem fel. Szüleim énekesek voltak, anyukámnak különlegesen szép hangja volt. Ma is, ha becsukom a szememet, anyukámat hallom énekelni, és boldogság tölt el. Szüleimtől tanultam meg, hogy csak sok munka, kitartás, áldozat vezet ezen a pályán a sikerhez, hogy elhivatottság nélkül fabatkát sem ér a tehetség. Hogy lehet jó napod, rossz napod, lehetsz jó passzban, rossz passzban, a közönséget ez abszolút nem érdekli. Ő azért váltott jegyet, olykor nehezen összegyűjtött pénzén, hogy a legjobbat hallja, hogy élményt kapjon és a legsúlyosabb visszaélés a bizalmával, ha ezt nem kapja meg teljességgel. Nem tudnék az emberek szemébe nézni, ha csalódottan kellene távozniuk! Kicsaltam a pénzüket, elraboltam az idejüket ó, én meg csak dalolgattam, mert aznap nem éreztem éppen jól magamat? Ezt nem!
Az operatörténet legnagyobbjainak, Carusónak, Callasnak, Di Stefanónak, sőt még Pavarottinak is akadtak kínos bukásai. Önnek tudtommal nem volt … Ez küön csoda, hiszen mindig kockáztatott, mindent kiénekelt....
- Ők lehet, hogy vérbeli sztárok voltak, és megengedhették azért ezt is maguknak, én viszont nem. Vagy nem vittem a nyilvánosság elé … Az igazság az, hogy pályám elején, a hatvanas években nekem is voltak kritikus időszakaim. Néhány hónapra le is álltam, és nem tudtam, hogy lesz-e folytatás. Ha leigazol akkor a Real Madrid biztosan pályát módosítok, de nem halmoztak el ajánlatokkal … Nem is értem … Maradt az énekesi pálya. Szerencsére gyorsan beláttam, hogy magammal van valójában problémám, és a kezdeti sikerek buta módon elragadtak. Helyre tudtam tenni magam, rájöttem, milyen kis, szerény része vagyok ennek a hatalmas, ezerszínű világnak. Nem lehet eléggé szerény az ember, és soha nem késő, hogy belássa hibáit, és változtasson. Ezt is szüleimtől tanultam meg.
- Mi az, ami ambicionálja még? Ebben az életkorban a pályatársak tengerparti birtokaikon ücsörögnek, játszanak az unokákkal, finom borokat kortyolgatnak, csinos takarítókislányok fenekét paskolják, ön pedig aktívabb, mint valaha: énekel, vezényel, rendez, fesztivált szervez, operát igazgat...
- Mi motivál? Elsősorban a kíváncsiság. Ez megmaradt bennem kisgyerekkorom óta. Hova járnak el esténként a szüleim? Mi van a kulisszák mögött? Mi van a falu határán túl? A dimenziók azóta nagyobbak lettek, kinyílt a világ, de a kíváncsiság, az ugyanaz. Hogyan boldogulok a szereppel? Milyen lesz a partner, a zenekar? Milyen új helyzetekkel, új emberekkel találkozom? Ez ugyanúgy érdekel, és a felfedezés ugyanolyan önfeledt örömöt jelent. Ráadásul még, hál'Istennek, egészséges vagyok, van rengeteg ambícióm, energiám, szeretem, és élvezem az aktivitást, az utazást, a kihívásokat. Van dolgom Washingtonban, Valenciában, Los Angelesben, most a gyönyörű Budapesten is. Csodálatos a város, csodálatos a közönség! Amíg „csak" énekes voltam, kevesebb szegletét vettem észre a világnak, most kitágult előttem, és sok egyéb lehetőség is érdekel. Jé, ezt is lehet csinálni? Abban is szükség lehet rám? Amabban is kipróbálhatom magam? Nosza! Amíg megengedik energiáim, nem is szeretném visszafogni magamat.
Nem is vágyik pihenésre, nyugalomra, kis csendre ebben a nagy zsivajban?
- Rövid időkre. Akkor ki is vonom magam a forgalomból, de hamar úgy érzem, hogy csak lustálkodom, fecsérlem az időmet, és alig várom, hogy belevessem magam megint a ténykedésbe. Jó pillanataimban hajlandó vagyok azzal áltatni magam, hogy hasznos, amit csinálok.
- Tud még kis dolgoknak örülni?
-Persze! Egy jó ételnek, egy kedves női tekintetnek, egy szép tájnak, egy szép gólnak, egy ígéretes ifjú tehetségnek, egy jó beszélgetésnek...
- Miért növesztett szakállat? Elébe ment az öregedésnek? Megbújhat mögötte? Rájött, hogy jól áll, és még hódítóbb?
- Ugyan, Szegő úr! Egy hetvenöt éves ember mit akarna már hódítani?
- Csudát, Domingo úr! A tekintete, a hangja, a tartása, a vehemenciája, a sugárzása, a sármja mind arról árulkodik, hogy bizony változatlanul fontos a hódítás! Ráadásul látom, hogy még mindig mágikus hatással van!
- Na jó, ha mindenáron erőlteti, akkor elmondom a szakállam történetét. Amikor a tenorról baritonra váltottam, akkor határoztam úgy, hogy szakállat növesztek. A baritonszerepek nagy részében ugyanis meglett férfiakat kell alakítani, és ezekhez jobban illik egy markáns, természetes szakáll. Gondoljon bele: Macbeth, Nabucco, Boccanegra...
- Én azért is éreztem korszakosnak a megjelenését az operaszínpadon, mert olyan mély átéléssel, művészi hitelességgel jelenítette meg a szerepeit, amire addig, a hang-fenomének tündöklése idején nem volt példa. Azóta sincs...
- Csak időközben nagy technikai forradalom történt. Egyrészt az operaházakban lehet kivetítve olvasni a szöveget, a közönség tehát követi is a cselekményt. Másrészt megjelent a videó és a DVD, tehát nem csak a műfaj szerelmeseihez jutott el az opera. Kevés lett a szép hang önmagában, az alakításnak is érvényesnek, elhihetőnek kell lennie. Sokat kellett dolgozni, tanulni, gyakorolni, amíg eljutottam egy-egy szerep lényegéig, hogy nem elég csupán a hang, az énektechnika, hanem érzékeltetni is tudjam az illető karakterét. Hogy más a járása Otellónak, mint Alfrédnak, másként gesztikulál Hoffman, mint Radames, másként vall szerelmet Don José, mint Manrico! Másként is halnak meg, egyéniségüktől függően! Azt sajnálom, hogy a Bánk bánnal nem találkoztam fiatal koromban, mert azt szívesen megpróbáltam volna. Izgalmas szerep. Tragikus, szenvedélyes, mint Turiddu vagy Cavamdossi...
- Azt tudja, Maestro, hogy az ön alakítását látva jöttem rá, hogy Cavaradossi pontosan tudja kezdettől, hogy meg fog halni?
- Na, ugye?! Persze, hogy tudja! Egy intelligens ember, aki pontosan ismeri Scarpia gonoszságát, kegyetlenségét! Csupán szerelmének szeretne még pár boldog pillanatot szerezni, csak neki játssza, hogy elhiszi, sikerülhet a szökés. Leszámolt az életével, nincsenek illúziói, csupán Toscában akarja még a lelket tartani...
- Képes lenne valami hasonló szenvedélyes gesztusra?
- Kisiskolás koromban, ha jól feleltünk, a tanítónk egy általa készített fényes csillagot ragasztott a homlokunkra. Megjelölt. És amikortól egyszer engem is ért egy ilyen megtiszteltetés, elkezdtem hangyaszorgalommal tanulni, hogy méltó is maradjak a megjelöltséghez. Amikor elindult a karrierem, és éreztem már a közönség érdeklődését, úgy vettem, hogy ismét egy csillag került a homlokomra, és innentől kezdve kötelességem az elvárásnak, a megjelöltetettségnek tehetségemhez méltón megfelelni.
A szomszéd szobából heves mozdulatokkal jelzik, hogy indulnia kellene, várja a repülőgép, délután mór programja van Salzburgban. Indulunk. A bejáratnál elköszönünk. Októberben jön vissza, mondja, akkor folytathatnánk a beszélgetést Puskásról és Cavaradossiról! ő autóba száll, én elindulok a belváros felé. Tényleg, milyen szép ez a város! Üt a Bazilika órája. Csütörtök délután van...
ENGLISH VERSION
Plácido Domingo
Eternal challenge the life
(Szegő András interview)
Monday noon. It is a press talk in Aria Hotel. It came to Budapest little while ago in an eye Plácido Domingo, on this side so many of the domestic press's illustrious representatives. Záporoznak the serious, professional, baldy questions from the gala concert being at a standstill before us, a program, participants, from the opera, the personal plans.
The press chief of the visit. With Szász Andrea's eye urges, how I shall ask something at least formally on his end. What? I don't know. I stand up, and stutter "
- Domingo lord, if he should make a choice: egy frenetikus success Don Carlos lecture Metropolitanban with a half a hour long ovation, you are a victorious goal in Reál Madrid colours against Bayern - which one it would be is it real?
The maestro staring in front of himself wearily raises his head:
- That what?! The answer is unambiguous! I adore the audience, I adore Metropolitan, one of my favourite operas Don Carlos, but it would be the real one, if we would pound with my goal 2:onto 1 the Munich ones! Ronaldo and Bale would congratulate me.
The protocol part of the talk ended with this, we dispersed in the hostel's lounge when Domingo appeared only once, and went onto my largest shock to me. Offers his hand, and a rogue notices it with a smile; the first serious question, which I received,! Oh, maestro - stutter -, could not be possibly in order for us to continue.? We make time for him then! - mumbles it, and goes on because I see it, has to hurry, it is expected for his next program. Took it seriously really, you are only politely down wanted to shake his legs? I don't know. I read it on a Tuesday, a Wednesday in the news; Domingo here, Domingo there, Doíningo rehearses, negotiates, makes a visit, Domingo gives a frantic concert in the crowded arena. Thursday I start it already in the morning to give up hope: why I believed it of course, though, that the world legünnepeltebb would be so important to his artist one himself ephemeral promise made for a loon? Eleven are afraid, when once only rattles the telephone. Andrea faithful: I would be able to go quickly into the hotel? The maestro travels in noon though on his airplane into Salzburg, but would wait for an interview before it yet. Would suit? Sure! Sure, that I rush promptly!
Domingo is receiving kindly. With an elegant, cordial, good fragrance.
- Should he know that he started my fantasy thoroughly? I catch myself at it many times since I try to imagine it, as what I obtain that certain victorious goal in my favourite team's colours...
- And how? From forty metres into the upper heel? Are you dodging the protection?
-THE! I am not so bold even in my dreams because of that! Snaps from me from the fiver into Bayern gate, after a corner! I see it so, we will understand a word!
- I am not a back unfortunately this much in a safe dog! Better, if we clear it up on his front: a world separates us from each other! You since the ancient one is a fanatic Reál Madrid fan, my heart on the other hand to rival, sides with Barcelona... Domingo a lord, this burn really and land, fire and water...
- Let us put ourselves through this mishap now according to me... Sőt, I may betray that I look at the matches of Barcelona because of that secretly between each other so. Enormous team! Oh, my God, what forwards! According to me, if we would ask the people_nation on the world anywhere, from five three would say that Barcelona is the best team, two, that Reál Madrid, you are translated possibly, but the Spanish football is adored everywhere. And superb Atlético but Madrid is there yet of course! We may be proud of us having successful teams without us!
- What you mean to him the success?
Quasi everything. I live my life in such a way that I am looking for the opportunity of the success in everything. It is possible to solve anything tessék-lássék on a manner, because it is necessary to do a task, and may be in such a way that a joy should originate from him. Even himself, even his environment, akár egy for a bigger community. In everything there the opportunity of the success, and I would like to avail myself of this. From everything i'll try the from me can be passed best one, and if onto this I am capable, I go through it as a success. In everything there the opportunity, we have to take it to reason only! The life is a constant, eternal challenge!
- Sure, but because of that not same thing to find the pair of the socks before leaving in the morning, you are more hundred thousand man to bewitch on a concert.
- According to me: I never managed to find the pair of my socks yet for example...
- The century of a half accompanies your life all the way along together with this the hosanna. The light, the brightness, twinkling, the enthusiastic applause, fury, encore. Is he not afraid that this turned into his part, his opium for his life?
-To be afraid i'm not scared! Beautiful thing regularly on a stage to be, and to get the audience's favour again and again. It, that I means something to somebody possibly today, it the audience's affection, his fastidiousness, his expectation, his judgement created it, what I would be without them, what I would do? Could hum at home in the bathroom, accross the neighbour does not hammer, what this clamour? The audience creates the lecture, creates the miracle. I was lucky in so much that I grew up on the stage practically. Singers were my parents, my mommy's sound was beautiful specially. Today, if I close my eye, my mommy to sing my lounge, and happiness fills. My parents I learned that only much work, perseverance, victim lead to the success on this orbit, that the talent is not worth tuppence without vocation. How your day, your bad day may be good, you may be good at a pass, a bad pass, this does not interest the audience perfectly. He bought a ticket because of that, his money collected difficultly sometimes, that hears the best one in order to receive an experience and the most serious abuse his confidence, if he does not obtain this with completeness. I would not be able to look the people_nation in the eye, if disappointed they should leave! Drew their money, I stole their time oh, my only hummed, because I did not feel same day just well? This no!
For the leaders of the opera story, Caruso, Callasnak, Di Stefanónak, indeed even Pavarottinak he had painful falls. Was not with my knowledge for you … this separate miracle, since until all of them staked, sang everything out... They maybe, that there were real stars, and this may have been allowed to themselves because of that, i on the other hand no. Or I did not take it in front of the publicity … the truth it, that I had critical periods on the front of my orbit, in the years of sixty. I stopped onto some months, and I did not know about whether there will be continuation. If Real Madrid signs then certainly I modify an orbit, but did not swamp with offers … I do not understand it … The singer orbit was left over. I recognised that I have a problem with myself in fact quickly fortunately, and the initial successes snatched on a stupid manner. I was able to sort myself out, I realised it, the what kind of little, modest part of this huge, diversified world I am. The man may not be quite modest, and never it's not too late, that let him recognise his mistakes, and make change in. I learned this from my parents.
- What is it, that aspires to it yet? The colleagues sit around on their seaside possessions in this age, they play with the grandchildren, delicate wines are sipped, pretty cleaner little girls pat his bottom, you though more active, than once: sings, orders, directs, organizes a festival, manages an opera...
- We motivates? Primarily the curiosity. This remained in me since my babyhood. Where do my parents frequent in the evenings? What is there behind the scenes? What is there beyond the village's border? The dimensions were bigger since then, the world opened up, but the curiosity, it's the same thing. How do I thrive on the role? What will the partner, the orchestra be like? How I face new situations, new people_nation? This likewise interests, and the discovery means a just as self-forgetting joy. Moreover yet, hál'Istennek, I am healthy, I, I have many ambitions, energy, I like it, and I enjoy the activity, the travel, the challenges. I am busy in Washington, a valence, Los Angeles, now on beautiful Budapest. Wonderful the city, wonderful the audience!I took fewer of the world's corners to reason while I was a singer only, expanded before me now, and many other opportunities interests. Jé, it is possible to do this? May there be need for me in it? May myself try it in that? Get on with it! I would not like to hold myself back while my energies are allowed.
Does he not desire relaxation, calmness, little silence in this big noise?
- Onto short times. Myself withdraw it from circulation then, but I feel that I laze around only soon, I waste my time, and I am waiting for throwing myself into the activity again hardly. Myself am willing to delude it that what I do is useful in my good moments.
- Can he be glad about little things yet?
Of course. For a good food, a kind female look, a beautiful landscape, for a beautiful goal, for a promising youthful talent, a good talk...
- Why did he grow a beard? Did it go to meet it for ageing? May he hide behind it? Realised that he is doing well, and then more fascinating?
- Come on, edge lord! One what seventy-five year men would want to conquer already?
- Miracle, Domingo lord! His look, his sound, his keeping, his vehemence, his radiation, his charm all show it, that that's right invariably important the conquest! I see that he is with a magical effect always yet moreover!
- All right, I relate the story of my beard if he forces it at all costs. I decided to grow a beard when I changed from the tenor to a baritone. Turned up in the big part of the baritone roles it is necessary to play men, and a sharp, natural beard suits these better. Let him reflect on it: Macbeth, Nabucco, Boccanegra...
- I found his appearance epochal because of that on the opera stage, because depth like that displayed his roles with experience, artistic authenticity, onto which till then, the sound phenomena's splendour was not an example on his time. Is not since then...
- Big technical revolution happened meanwhile only. It is possible to read the text, the audience so delegate one in the opera houses projected on the one hand the plot. The video and the DVD appeared on the other hand, so not the opera got to the lovers of the genre only. Little were the beautiful sound merely, for acting for valid one, for credible one has to be. It was necessary to work a lot, to study, to practise while I managed to reach away the essence of a role, how the sound, the song technique do not burn merely, but let me be able to demonstrate his respective character. Hogy más his district for Othello grapes, than Hoffman gesticualte for Alfréd, differently, than Radames, Don José declares a love differently, than Manrico! They die differently, their individuality! I am sorry for it, that our uncle I did not meet a ban in my young age, because azt szívesen I would have tested it. Exciting role. Tragic, passionate, than you are Turiddu Cavamdossi...
- Knows it, maestro, that I realised that Cavaradossi knows that he will die punctually because of beginning seeing your shaping?
- Oh, right?! Sure, how knows it! Who knows Scarpia evil, his cruelty punctually is an intelligent man! Some would like to obtain a happy moment for his love yet merely, plays it for him only, that believes it, the escape may succeed. Put an end to his life, he does not have illusions, wants to keep the soul in Tosca yet merely...
- Would something similar be capable of a passionate gesture?
- Pupil in soot, our schoolmaster sticked a bright star prepared by it on our forehead if we answered well. Marked what do. And I started learning by assiduity when a honour like this understands me once, that worthy let me be left over to the honour When my carreer started, and I felt the audience's interest already, I bought it so, that a star got onto my forehead again, and henceforth my duty for the expectation my talent becomingly to suit.
From the neighbouring room it is indicated with sweeping gestures that he should start, waits for it the airplane, the Moorish program of an afternoon are in Salzburg. We're leaving. We say goodbye at the entrance. In October it's coming back, says it, we could continue the talk then from a gunner and Cavaradossiról! he into a car flies, I take the road towards the downtown. Really, how beautiful this city! The clock of the basilica strikes. There is a Thursday afternoon ...
Women's sheet magazine
appeared: 2016. August 24.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó