Egyiptom királya - Kovács István
Amneris, a lánya - Komlósi Ildikó
Aida - Radostina Nyikolaeva
Radamès - Stuart Neill
Ramfis, főpap - Palerdi András
Amonasro - Kálmándy Mihály
Főpapnő - Heiter Melinda
Hírnök - Ujvári Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Pál Tamás

Amikor tavaly megnéztem az Aidát Johann Bothával, meg voltam győződve, hogy ilyen elhízott tenor nem énekelhet színpadon Radamest. Kiderült, hogy naiv vagyok és kishitű. Stuart Neill hasonlóan magas, mint Botha, viszont legalább kétszer olyan széles. Szegény, járni is nehezen tud, amikor pedig a három színpadi lépcsőre kell fölhágnia, az anglomán nézők fogadásokat kötnek, sikerülni fog-e. Szerencsére a magas B’-re mindig viszonylag biztosan lép föl, a hang egyébként is homogén, sötét, szépszínű, az éneklés kifejező, muzikális. Súlyosbítja a helyzetet az a hamuszürke klepetus, amit jelmez címen ráadtak. Ha játszani próbál, az még annál is nevetségesebb, mintha nem csinál semmit. A XXI. században egy ilyen erősen elhízott hősszerelmes elfogadhatatlan. Már megbízható módszerekkel lehet csökkenteni a túlsúlyt.

Hogy a zsírpárnákkal együtt a hang is elfogyna az nem igaz. Ott van ugyanezen a színpadon ellenpéldaként (is) Kálmándy Mihály, aki ugyan soha nem volt elhízott, de egy diétával leadott legalább 15 kilót és a hangja nem lett se csúnyább, se kisebb. Ezúttal Amonasróként is nagyot szólt, a legnagyobbat ebben a mezőnyben. Az indulatos, ravasz, gátlástalan feketebőrű király nem áll túl közel Kálmándy rezervált lényéhez, és az elegáns esésű piros ruha, valamint a testfestés teljes elhagyása is ellene dolgozik a karakter kirajzolásának.

Neill a pesti publikumot is zavarba ejti. Egyszer lelkesen tapsolnak neki, aztán a következő függönynél alig van ováció. A nézők sem tudják, hogy a szemükre vagy a fülükre hallgassanak.Simándy 60 fölött is illúziókeltő volt ebben a szerepben, bár ehhez nemcsak mértéktartás, de tartás is kell. Pedig egy őshang énekelt mellette, Jelena Obrazcova.

Mostani Amnerisünk, Komlósi Ildikó hozzá viszonyítva csak jó középbirtokos, (perszehozzá képest ki nem...?) ez viszont nem kevés. És igazi királylány! Egyes fórumtársak szerint ő is eredményesen adott le a közelmúltban 15 kilót. Mindenesetre fekete ruhája a gazdag aranyfényű díszítéssel pompásan mutat rajta. Csak a második részre melegedett be, vélte róla egy hozzáértő barátom. Talán hamarabb nem is akart! - mondtam erre.

Komlósi sohasem volt par exellance olasz drámai mezzo, nem véletlen, hogy sok német szerepet, például Cherubint, Sextust, Octaviant is énekelt. Több mint 30 éve van a pályán. Ő azonban ezt az időt nem hangjának elpazarlására, hanem a szakma tökéletes elsajátítására használta föl. A nagy terjedelmű szerepet makulátlanul szólaltatja meg. Az első felvonás tercettjében inkább árnyal, mint dönget. Kettősét Aidával egy lefelé tartó skálával indul. Az „Ah vieni” első két frázisát egy levegőre énekli, s a technikai bravúr lélekábrázolássá nemesedik. Puhán, lágyan énekel, és puhán, lágyan is mozog. Olyan egységet valósít meg, amit ritkán látunk.

Az első három felvonásban inkább tartásával és eleganciájával hódít. Ezek után szinte meglepődik a néző azon gazdag, szinte pazarló hangadáson, ahogy Komlósi a IV. felvonásban énekel. Amneris teljes kitárulkozását hangi kitárulkozással ábrázolja. Szerelme itt kontrollvesztetten szólal meg Radamessel énekelt kettősében elveszti méltóságát, könyörög a férfinak. Ezzel egyszersmind lehetőséget teremt annak, hogy végre igazán férfi legyen. Amnerisnek nincs igazi áriája ebben az operában csak Radamesnek és Aidának van. Az ítélkezési jelent viszont igazi nagyszabású szóló, ahol a fáraólány mind kétségbeesettebben kommentálja a vallatást. Végül pedig összeomolva, magából kivetkőzve könyörög szerelmese életéért. Mindezt Komlósi a magasrendű átéléssel, mély hangjai telten, és soha nem torzan szólnak, magasságai átütőek.

Pál Tamás 78 évesen is nagy energiával tartotta egyben az előadást, erőteljes csúcspontokat épített. Tavaly állhatatos diétával egyébként ő is ledobott egy tizest, de hát a személyiség súlyát nem kilókban mérik. Az ítélkezési jelenet zenekari kísérete elég vastag. Minden monumentálisan szólt – de csak éppen annyira, hogy az énekesnőnek ne kelljen erőlködnie.

Elgondolkodtam miért nem zavar ez a nagy váltás a szerepformálásban. Alighanem azért, mert ennek a kétarcú alakításnak van egy közös nevezője: a szomorúság. Ez az Amneris soha, egyetlen pillanatig sem boldog. Az első részben halkan, reménykedve, máskor intrikálva viseli, a második részben szenvedélyesen küzd ellene, és tiltakozik sorsa ellen. Aztán a legvégén is megjelenik. Ő zárja a darabot. Már csak békét kér az égiektől Radamesnek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés