A három tenor, vagyis Luciano Pavarotti, Plácido Domingo és José Carreras egykor akkora sztárok voltak, amekkorát ma már elképzelni sem tudunk. Még nem ezerfelől ömlött ránk az információ, csak pár tévé- és rádiócsatornán keresztül, és mindegyiken ők szerepeltek. Nincs rá jobb szó, egyszerűen menő volt, amit csináltak, minden manírral, extravagáns sálakkal és öltönyökkel együtt. Mintha Fellini És a hajó megy (E la nave va) című filmjéből léptek volna elénk, és mint a moziban, az opera hirtelen mindennél fontosabbá vált, még összeveszni is érdemes volt másokkal azon, hogy ki az érdemesebb a csodálatra.

Az 1994-es labdarúgó VB döntőjében 1,3 milliárd ember nézte és hallgatta őket egy időben. A három tenor világklasszis lett, akik egyszerre tették ismertté és elismertté az opera műfaját. Pavarotti lírai tenorjánál csillogóbbat és simábbat azóta sem találni, de ezek apró különbségek voltak a hármasban, az opera pedig nem pusztán hang kérdése, a színpadon Plácido Domingo volt a kedvenc. Domingo ráadásul a gigahelyszíneken kívül is valódi, sokoldalú tehetségnek bizonyult, művészeti vezetőként, karmesterként, és még a teljesen más énektechnikát kívánó popzenében is sikeres tudott lenni. A három tenor, és közülük leginkább Domingo új szintre emelte az operajátszást, bejuttatta a populáris kultúra világába is úgy, hogy közben a legmagasabb szakmai színvonalon teljesített.

A spanyol énekes most először jár az Operaházban, és az ezzel járó érdeklődés szétfeszítette a Shakespeare Bál kereteit. Az Ybl-palotában ezért nem bontják el, megmaradnak a nézőtéri széksorok, hogy minél több hallgató élvezhesse az előadást, és megnyílnak a terek is, hogy a koncert után minél tovább maradjanak a vendégek.

Plácido Domingo egyébként azt nyújtja majd, amiben a legjobb: a műsor első részében Verdi-áriákat ad elő, a másodikban pedig a magyar közönségnek „személyes” ajándékkal kedveskedik és zarzuelát énekel. Mivel Domingo szülei is az olasz opera spanyol kistestvérét, a zarzuelát népszerűsítették, biztosan érdekes lesz az autentikusnak tekinthető produkció.

Bál és Estély Shakespeare jegyében

A bál a társaság hivatalos találkozóhelye, ahová bevezetik azokat az ifjabbakat is, akik időközben érdemesek lettek rá, az estélyen pedig a házigazda kitárja kapuit a világ előtt, hogy otthonába kalauzolja vendégeit. Tulajdonképpen nem is jöhetett volna jobbkor ez a lehetőség, hiszen a nemzet dalszínházának étkezőterei és terasza éppen most újult meg, így akad látnivaló bőven a mindig teljes pompájában ragyogó épületben, ahová ezúttal vörös szőnyegen lehet majd belépni. Az eseményre extra külsőségekkel várják a széles közönséget. A dísznövényekkel ékesített főbejárat, a Shakespeare korát idéző dekorációk: a hatalmas arany kaspókban elhelyezett impozáns díszek között vonuló vendégeket a páholysoron korhű ruhába öltözött személyzet segíti az eligazodásban. Megnyitják a legszebb termeket: az Opera Cafét, a Vörös Szalont, a Székely Bertalan-teremet, sőt a Dalszínház utcai teraszt is, mert a kiemelt jegyárakhoz exkluzív fogadásra szóló meghívás is tartozik. Az Andrássy úti nagyterasz és a tavaly őszre átalakított, első emeleti Feszty Bár a műsor után tánctérként funkcionál, hajnalig nyitva tart, szolgáltatásait az összes vendég igénybe veheti. Ugyancsak erre az egy estére élő zenével készülnek az Opera legelegánsabb, márványkorlátos főlépcsőjén, ahol reneszánsz muzsika szórakoztatja a közönséget.

Az Operaház összművészeti estélyén a főműsort természetesen Anger Ferenc, az Opera művészeti igazgatója és Solymosi Tamás balettigazgató rendezi. A színpadi műsorban az „Elsőbálozók” mellett fellépnek a Magyar Nemzeti Balett művészei, szólistaként Kristina Starostinaés Apáti Bence, valamint az Opera vezető szólistái, köztükGál Erika, Pasztircsák Polina, Rálik Szilvia, Sáfár Orsolyaés Szemere Zita, továbbá Palerdi András, Szegedi Csaba, valamint az Opera énekkara. Az Opera Zenekarát Halász Péter főzeneigazgató dirigálja.

Mindezt egy valódi reneszánsz forgatagban élvezhetjük, mert az opera királyának sikere ugyan kitágította a bál kereteit, de a Magyar Állami Operaház sorrendben harmadik összművészeti eseményének Shakespeare-évad diktálta tematikáját nem mosta el. Shakespeare-ben minden benne van, a szappanopera, a telenovella, a kőszínházas színdarab, a hollywoodi szuperprodukció lehetősége és az Off-Off Broadway kocsma- és lakásszínházas kísérletei is. Így kiváló témája lehet egy ilyen típusú estének, ami egyszerre modern és korabeli, ami összeköti a populárisat a magaskultúrával, a gasztronómiával és a historikussal. Mindez egy átlagos előadás kereteibe nem férne bele, de egy estélyen befogadható és egymáshoz illeszthető az angol drámaíró életművének filozófiai mélysége ugyanúgy, mint vásári jellege, felforgató hatása is.

Állítólag egy év eleji, farsangi bál vagy estély akkor sikeres, ha az év hátralévő részében beszédtémát ad a megjelenteknek. A fentiek alapján nem aggódunk, a Shakespeare Estély vendégeinek biztosan lesz miről beszélni a hátralévő körülbelül háromszáz napban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés