– Azt hiszem igen, mert bár elég sok péceli arc jelenik meg egy-egy előadásunkon, mégis inkább csak a létezésünkről tudnak, de nem ismernek bennünket eléggé. Pedig itt Pécelen a Református templomban 2000. április 1-jén került sor kórusminősítő bemutatkozásunkra, amelyen hangversenykórus minősítést kaptunk.

Mit jelent ez a fokozat a rangsorolásban?

– Hét fokozat létezik, ez a legmagasabb elismerés. Mi ebből 3 éves működésünk alapján az ötödiket értük el. Gyorsan hozzá teszem, hogy nem becsvágyból készültünk fel, csupán énekelni jöttünk Pécelre és úgy gondoltuk, hogy ha már itt vagyunk, teszteljük képességeinket. Persze azért jobban koncentráltunk, hiszen Nógrádi tanár úr keményen pontozott bennünket

Tudomásom szerint minden baptista gyülekezetben működik legalább egy vegyes kórus. A Vox Nova milyen szerepet tölt be? Járják az országot, de nem tartoznak egyik gyülekezethez sem. Tehát ez egy abszolút néhány lelkes énekelni tudó és szerető, a baptista egyházhoz tartozó emberekből alakított kórus?

– Azt hiszem, a kérdésben benne van a válasz is. Valóban az éneklés, a kóruséneklés jellemző a gyülekezeteinkre, de a feltételek nem mindenütt adottak. Van olyan gyülekezet, ahol alkalmanként összeáll akár egy férfikar is Itt Pécelen a 112 éves gyülekezetben 91 éve működik énekkar, és esetenként férfikar. Sokat tudnék ennek szerepéről beszélni, de maradjunk a kérdésnél. Én magam is a családból hoztam az éneklés örömét, 8-10 éves koromban már terceltem édesanyám énekéhez és 12 éves korom óta énekkarban énekelek. Ez egy adottság, amit nehéz elfojtani. Másfelől feladatommá is vált az éneklés, mert fontos szerepe van a liturgiánkban. Egyházunknak van egy Központi énekkara, amely nagyobb elvárásokat támaszt tagjai felé. Ebben a kórusban 40 évig énekeltem. Nagyon sok helyen megfordultunk kül- és belföldön egyaránt és nagyon sok énekes társamat személyesen ismertem. Amikor felmerült bennem egy férfikórus gondolata, tudtam kiket kell megszólítanom. Őket is az éneklés öröme motiválja. Igaz, ekkor még csak egy kazetta kiadására gondoltam.

Mennyi időbe telt amíg ezt a kazettányi anyagot megtanulták?

– Mindössze két hónap alatt 24 kórusművet hoztunk össze, ezek egy részét ismertük, csak más feldolgozásban. Hozzá kell tennem, hogy mindnyájan kottaolvasó és rutinos énekesek vagyunk, de nem profik Nekünk örömöt nyújt az éneklés, de nem magunknak énekelünk, ezért fontos, hogy a hallgatóságnak mi marad meg ebből.

Ki vezeti a kórust, ki irányítja a felkészülést?

– Ez egy nagyon meghatározó szempont volt, és egyben a létezésünk záloga is. Szilágyiné Mátyus Elvira kiváló zenetanárt kértük fel, akit mindenki elfogadott. Magam úgy gondoltam, hogy ennyi férfit csak egy nő képes közös nevezőre hozni és elfogadjuk zenei meglátásait

Elkészült a kazetta. Mi következett ezután, hiszen a kórus továbbra is együtt maradt.

– Nem tudom szabad-e ilyet mondanom, de olyan jó hangulatba kerültünk, hogy úgy döntöttünk, továbbra is együtt maradunk. Nevet választottunk, mert ugye minden újszülöttnek szoktak nevet adni, megszületett a Vox Nova elnevezés, ami azt jelenti, hogy - Új Hang –. Ennek átvitt értelme a lényeges, mert valami újat akartunk. Férfikarok léteznek, nem ez az új, hanem az, hogy közösen építkezünk. Mindenkinek van egy kedves éneke, gondolata, javaslata és ez egy szorosabb közösséget jelent. Ha egy éneket összeénekelünk, és nem találjuk elég jónak, akkor azt félre tesszük. Úgy érezzük, hogy ez a módszer fokozza a törekvéseinket, növeli az érdekeltségünket. Már a harmadik kazettánkat is kiadtuk, sőt ezekből a művekből egy CD válogatás is megszületett. Mintegy 120-130 kórusművet ismerünk, de ez tovább növekszik.

Az előadások minőségéből ítélve nagyon összeszokott együttesről van szó. Hol van lehetőségük a próbákra, van-e a kórusnak egy állandó helye, ahol felkészülhetnek, próbálhatnak?

– A Kispesti imaház a bázisunk, de azt hiszem jobb szó, hogy otthonunk. Ebből a gyülekezetből is négy kórus tagunk van és még valaki, aki a legfontosabb számunkra, az állandó zongora és orgona kisérőnk Pátkai Imre zongoraművész és komponista.

Megkezdték nyolcadik évüket, hogyan változott a kórus összetétele, milyen kőrzetből jönnek össze?

– A kórus taglétszáma 25-30 főből áll, ennek kb 75 százalékát az alapítók alkotják, a többiek később önként csatlakoztak hozzánk. 13 gyülekezethez tartoznak tagjaink, akik a próbákra és az előadásokra eljutáshoz több száz kilométert tesznek meg. Jönnek Soltvadkertről, Kiskőrösről, Ócsáról, Monorról, Dorogról, Pécelről, Gyálról és Budapest legtöbb kerületeiből

 Hol vállalnak fellépést, hogyan állítják össze programjukat?

– Talán nem tűnik szerénytelenségnek, hogy ha azt mondom, hogy elterjedt a hírünk. Meghívásokat kapunk különböző helyekről, mert akik már hallottak minket, azok terjesztik a kórus létezését. Ha elmondom, hogy hol fordultunk meg az eltelt időszak alatt, - persze a teljesség igénye nélkül - akkor ezen nem kell csodálkozni. Ugyanakkor nagyon kell vigyázni, hogy amit eddig felépítettünk, le ne rontsuk. Énekeltünk már több katolikus, református, evangélikus templomban, Sportcsarnokban, a Kongresszusi központban, az Erkel színházban, a Nemzeti Galériában, a Tudományos Akadémián, Nagyváradon, Beregszászon és Skócia 10 városában.

Hogyan állítják össze műsorukat, csak egyházi énekeket énekelnek?

– Az a helyzet, hogy a zeneirodalom kimeríthetetlen. Vannak ismert és ismeretlen zeneszerzők. Sok híres szerző írt egyházi művet, de ezeket ritkán tálalják a hangversenytermek közönsége elé. Mi viszont sokszor épp az elhallgatott műveket keressük, legyen az Mozart, Mendelssohn, Purcell, Homilius, Saint-Säens, Cherubini és még sorolhatnám. A másik terület, a baptista zeneirodalomból ered, hiszen a világ számos országában jelen vagyunk. Sok közös éneket ismerünk, számos feldolgozás születik és szerencsére bőven akadnak olyanok, akik ezeket a szövegeket lefordítják, vagy új szöveget írnak helyette. Sok kedves énekünk kerül férfikari feldolgozásra, amelynek hallatán felcsillan a közönség szeme és ez szívet melengető.

Ez vonatkozik az amerikai zenére is?

– Természetesen, mivel ők a könnyebb műfaj kedvelői, a fiatalság körében nagyon népszerűek ezek a dallamok, de magunk is kedveljük kellő mértéktartással. Itt most gondolhat a Coca Cola-ra is, az is határokat dönt. Az amerikai behatást nem könnyű figyelmen kívül hagyni. A spiritualék, őszintén szólva mindenkit átmozgatnak.

Miből fedezik a költségeiket, hiszen mindenhez pénz kell, kik támogatják a kórus munkáját?

– Egyházunk nyújt némi támogatást, pl. kottamásoláshoz, autóbusz béreléséhez. A dologi kiadásokhoz rendszerint a meghívók járulnak hozzá, de a legtöbb áldozatot a kórus tagjai vállalják. Mi azt tapasztaljuk, hogy amit ilyen nemes ügyért vállalunk, azt nekünk Isten kipótolja és nem szenvedünk szükséget.

Ha valaki szeretne vásárolni ezekből a kazettákból, vagy CD-ből, hogyan juthat hozzá?

– A legegyszerűbbet ajánlom, hiszen van Pécelen egy Könyvesbolt, vagy a helyi gyülekezet könyvárusánál is kapható.

Végül hadd kérdezzem meg, hol énekelnek legközelebb?

– Vácon felépült egy csodálatosan szép Baptista Imaház. Ott tartunk december 11-én 17 órai kezdettel egy karácsonyi koncertet, ahová mindenkit szeretettel várunk.   

Eddig összesen négy alkalommal volt lehetőségem meghallgatni különböző alkalmakra összeállított előadásaikat. Biztos vagyok benne, hogy ez a koncert is a megszokott magas színvonalú előadás lesz, s végtelenül sajnálom, hogy mi péceliek most is csak egy másik városban hallgathatnánk meg.

A kórus további munkájához sok sikert kívánok, s szeretnék hinni benne, hogy annak a mindig az alkalomhoz illő műsor-összeállításnak és örömteli közös éneklésnek, mely a Vox Nova férfikar előadásait jellemzi, mi is részesei lehetünk mihamarabb itthon Pécelen.

Köszönöm a beszélgetést.

Pécel, 2004. november 28.

                                                                                             Csontos Tamásné