Sok-sok éven át nagy szakértelemmel, gyerekszeretettel végezted televíziós munkádat, amit a képernyőn át is érezhetően szerettél.

Valóban, sok éven át szerkesztettem gyermekműsorokat, és felnőtteknek szóló irodalmi műsorokat a Magyar Televízióban, s nagyon szerettem a munkámat. A CIMBORA volt talán a legsikeresebb, hiszen szinte 3O éven át a legkiválóbb rendezőkkel dolgozhattam, hogy csak Kardos Ferenc és András Ferenc nevét említsem, boldog voltam amikor a rendszerváltás pillanatában kineveztek a Gyerekstúdió vezetőjévé, hisz egy nagyszerű csapatot irányíthattam, akik évtizedek óta tucat számra készítették a gyerek és rajzfilmeket, s aktivizáló színvonalas műsorokat, nem volt év, hogy ne hoztunk volna díjakat a nemzetközi gyerekfesztiválokról.

Aprók Táncházát Sebő Ferenccel, Játék a GYík-műhelyben című képzőművészeti sorozatot Szabados Árpáddal, a Pipafüstben című sorozatot Hegedűs Gézával, a Nap szerelmeseit Nemeskürty Istvánnal, a Komolyzenéről könnyedén sorozatot Vásáry Tamással és Rico Saccanival, a Miért pont Bartók? című sorozatot Eckhardt Gáborral készítettem, s a Vár állott sorozatom a határon innen és túli váraink történetéről szólt. Sütő András, Kányádi Sándor Erdélyből, Keszeli Ferenc a Felvidékről, Fehér Ferenc pedig a Vajdaságból rendszeres vendégei voltak a Cimborának.

Múltkor sorozatunk az egyiptomi piramisok történetét dolgozta fel, a Szabófalvától San Franciscóig c. sorozat pedig 41 híres magyart keresett fel a világ minden pontján, s hozott haza kamerák segítségével. Erre és a József Attila kortársaira vagyok a legbüszkébb, amit a férjemmel, Érdi Sándorral készítettünk. Na meg persze, a Cimborára.

Aztán jött a fordulat. Nem igazán tudom, milyen erők verték szét ezt a nagyszerű csapatot.

Mi a helyzet most? Teljesen elszakadtál a televíziózástól?

Én nagy szerencsémre elmenekülhettem az országból, mert vak fiamnak a kanadai állam egy szuper ösztöndíjat adott, így 4 évig a Torontói Királyi Konzervatórium hallgatójaként fantasztikus tanárok tanították. Itt jegyzem meg, hogy a Liszt Ferenc Zeneakadémiára nem vették fel, még jelentkezni sem engedték vakságára és túlkorosságára hivatkozva. Még 2O éves sem volt ekkor.

Hogy mit csinálok ma?

Próbálom életben tartani a Cimborát a Duna Televízióban, s tavaly a Jövő Háza program számára nagyszerű műsorokat rögzíthettünk a Millenáris Stúdiójában, amiben sok örömöm volt. Remélem, ha megnyílik a Jövő Háza, a vendég gyerekeknek is az lesz. A Duna Televízióval közösen készítettük a műsorokat, ahol nagyon jól érzem magam.

Tamást kíséred a világban, ami mint édesanyának természetes, de vannak-e további céljaid?

Tamás megmentett a legszörnyűbb dologtól, a tétlenségtől. Elképzelheted mi lett volna velem, ha itthon nézem végig, hogy verik szét a csapatomat. Valahogy Torontóból könnyebb volt. Csak az volt rémes, hogy mindig eszembe juttatták a múltat. A torontói metrón jött oda hozzám egy győri kislány, hogy ugye a Márta néni tetszik lenni a Cimborából? Nagyon szerettem a műsort, köszönöm… Buffaloban, Tamás koncertjén, vajdasági lányok vettek körül, hogy tudom-e mennyire hasonlítok egy magyar tévésre? és sorolhatnám…

Tamás egy fantasztikus lény, igazi „kisherceg”! Jó vele együtt lenni, de azért az az igazi, ha hárman megyünk ezekre a koncert körutakra, Tamás akkor boldog igazán, ha a „papa” is velünk van. Most augusztus végén például két hurrikán között csodálatos 1O napot töltöttünk Miamiban, s ami a legmegrázóbb volt számomra, az életnek az a furcsa fintora, hogy Amerikában találkoztam azzal, amit én itthon csinálhattam a képernyőn ezreknek, Vásáry Tamással és a többiekkel, és ami mára végérvényesen megszűnt Kodály országában.

Hat koncertet adott Tamás kiemelt művészképző gimnáziumokban, ahol 5OO-8OO gyerek hallgatta átlagosan, s akiket úgy felkészítettek Bartók, Kodály és Liszt műveiből, hogy érezni lehetett a kérdésekből, amit Tamásnak tettek fel, hogy tökéletesen tudják miről van szó. Egy színes bőrű iskolában, amit 79 millió dollárból építettek fel – egyébként fantasztikus élmény volt! – dramatikus műsorral várták Tamást, majd annyira tetszett nekik Kodály Marosszéki táncok c. műve, hogy állva tapsolták már a zongorajáték alatt.

További célom? Szeretném, ha a férjem megírná a Stúdió történetét, majd ezután kutyánk, Morcos viszontagságos életét, és nem utolsó sorban szeretném, ha Zsolt fiam kastélyos könyve napvilágot látna. Ez könyvtáros lelkemnek különösen fantasztikus élmény lenne, hisz olyan könyv ma nincs Magyarországon, ahol a kastélyok régmúlt története együtt olvasható jelenlegi sorsukkal, olyan gyönyörű fotógyűjteménnyel kiegészítve, amit ugyancsak ő készített. És persze szeretném, hogy Tamás még híresebb legyen, ezért megteszek mindent. A televíziózástól valójában nagyon elvették a kedvem. Gyűlölöm, hogy a politika mindent szétrombol!

Részt veszel a Fabini-Alapítvány munkájában is. Miben tudsz nekik segíteni?

Nagy élmény volt ebbe a munkába bekapcsolódni, a vakok és a látók kapcsolata minden szinten fontos, de a zene nyelvén kötelező. Amikor Tamás a Fabini Alapitvány „Együtt” c. koncertjén Bogányi Gergővel eljátszhatta Schubert f-moll fantáziáját, hihetetlenül boldog volt! Fabini Henrik rendkívüli ember, fáradhatatlan és kizárólag másokért dolgozik. Sok kellene belőle, akkor nem lenne ilyen a világ!

Tamásnak ma már komoly „kísérete” van, akik ha elérhető távolságban játszik, mennek utána. Honlapján mindenki olvashatja email címét és írhat neki. Ma még Te válaszolod meg ezeket a leveleket az ismert okokból.

Tamás nagyon örül rajongóinak, akik valóban szép számmal veszik körül. Ami a levelezését illeti, csak ezekben a nehéz időszakokban válaszolok én helyette, mert van egy fantasztikus beszélő programmal rendelkező laptopja, s ő írja-válaszolja a lányok leveleit. Amikor szinte semmire nincs ideje mint most, volt rá példa, hogy segítettem, de csakis úgy, hogy ő diktálta a sorokat.

Liszt h-moll fantáziája és két Beethoven szonáta a 32 variációval megspékelve, még a látóknak is emberfeletti munka! Valahogy most összejött egy csomó külföldi út is, ahol persze más a program, úgyhogy van mit csinálnia. Brüsszellel kezdődött tavasszal, majd Osló, Stockholm, Szabadka, London és még a december 11.-i Művészetek palotájának a koncertje előtt megyünk Berlinbe.

Ez egy nagyon érdekes esemény lesz, a berlini követ feleségének, Pleish Juditnak a kezdeményezésére, a visegrádi országok követ-feleségei egy nagy Adventi Bazárt rendeznek hátrányos helyzetű gyerekek számára. Ennek az esti eseménye Tamás koncertje, s a koncert szünetében egy fotó kiállítás nyílik szép régi templomainkról.

Két koncert között, vannak-e átlagos hétköznapjaitok? Létezik-e a szó hétköznapi értemében vett háziasszony Érdi Márta is?

Nem kifejezetten a háziasságomról vagyok híres. De ennek olyan oka is van, hogy van egy fantasztikus férjem, aki remekül főz, akkor meg miért kísérletezzem? A virágokat viszont szeretem, s a lakást szívesen díszítgetem, ez nagyon szórakoztat. Bár meg kell jegyeznem, ezen a nyáron lekvárt főztem be, és nagyon finom lett, úgyhogy akár fordulat is állhat be az életemben. Vörösberényi házunkban, Morcos kutyánkkal rendszeresen vakációzunk télen nyáron, ott rengeteg teendő akad a kertben, a szőlőben. Most, hogy Zsolt fiam is belelendült a kertészkedésbe, – szőlőt ültetett ezen a nyáron – szívesen segítek neki.

Jut-e időd magadra, a saját dolgaiddal foglalkozni?

Én világ életemben az idővel hadakoztam. Jó lenne, ha egy nap nem 24 órából állna! Most hogy nyugdíjas lettem végképp futok az idő után, de valahogy mindig szembejön velem egy izgalmas probléma. Valahol mégiscsak egy szerkesztő lakozik bennem, s amit mindig igazán szerettem, az a versek válogatása, rakosgatása volt. Zsolt fiam egy Radnóti-díjas verselő lányt – Korhecz Imolát – hozta a házhoz, így kiélhetem ebbéli hajlamaimat. „A semmi ágán” címmel összeállítottunk egy Bartók – József Attila műsort. Bartók zenéjét természetesen Tamás játssza és nagyon szereti. Most „Cifrapalota” címmel, gyerekvers műsoron dolgozom Imolának, mert a Művészetek Palotájában rendszeresen jelen van a Cimbora és történelmi labirintus programunk az ókor és a reneszánsz világába kalauzolja el a gyerekeket játékosan, könnyedén.

Honnan merít erőt egy köztudottan sok-sok gonddal, nem szokványos, nem mindennapi körülményekkel szembenéző asszony?

Csakis a környezetéből, a családjából. Mi a férjemmel már annyi akadályon átjutottunk, annyi mindent sikerült legyőznünk, hogy remélhetőleg, ez a jövőben is így lesz. Valamikor nem volt esemény, ahol ott ne lettünk volna. Ma már az a legnagyobb örömünk, ha együtt van a család. Sanyi finomakat főz, most, hogy Zsolt és Imola is egy házban lakik velünk, kifejezetten szeretjük ezeket az esti, múltidéző vacsorákat,

Gyönyörű gyerekkorom volt, nagyon szerettek és én is nagyon szerettem a nagyszüleimet és anyámat, akik neveltek.

Tamás fellépésein mindig ott vannak régi barátaitok. Ez feltételezni engedi, hogy ezek a barátságok ma is élnek. Sok erőt tud adni az embernek, ha igaz, jó barátokat tudhat maga mögött.

Tamás tanárai Becht Erika, Kollár Zsuzsa a legrégibb, legjobb barátaink. Nélkülük Tamás nem lenne ott, ahol van. S a barátok valóban ott vannak mögöttünk. Valamikori „cimboráim” Lőrinczy Gyuri és Jakobi László ma már mint profi koncertszervezők segítik Tamást, szeretem ha ott vannak koncertjein. A barátságok valóban sok erőt tudnak adni az embernek. Falubeli barátném Perus Zsuzsi és Duna Televíziós kollégáim-barátaim: Weininger Gabi és Pallós Györgyi fontos részei az életemnek. Ami viszont elszomorít, hogy sok utazásunk során szerte a világban vannak szétszórva barátaink, akik nem lehetnek itt Tamás koncertjein.

Közeledik a karácsony. Hogyan készülsz az ünnepekre, hogyan telik a karácsony Érdi Sándoréknál?

Nehéz karácsonyokon vagyunk túl. 13 éve nincs velünk Balázs fiam, elmentek szüleink, nehezen viseltük, hogy kevesen ülünk az asztal körül. Le is rövidítjük az ünnepeket a szentestére, aztán irány Malmő, ahol barátném, Marcsi, tejbe-vajba füröszt majd minket szaunás, uszodás, házában. De a szilvesztert már Budapesten töltjük, kanadai barátaink, valamikori televíziós kollégáink Kati és Gyuri társaságában.

Kedves Márta!

December 11-én ismét ott fogok ülni barátaimmal Tamás koncertjén, most a Nemzeti Hangversenyteremben. A koncert végén az én tapsom Neked is szól. Neked, aki mindezek mögött az eredmények mögött ott áll csak a háttérben, de számomra legalább olyan fontos szereplője ezeknek a sikereknek mint a művész, akinek tapsolunk a nézőtéren.

Kellemes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog, egészségben, sikerekben gazdag újesztendőt kívánok Neked és családodnak!

Köszönöm a beszélgetést!

Pécel,2005.november  25.                                                   Csontos Tamásné

Megjelent az ESE-Híradó Gödöllő-Isaszeg-Pécel Kistérségi Közéleti és Kultúrális Havilap 2005. decemberi számában

                                            www.egymast-segito.hu