Óriási teherbírása miatt maratoni futónak is nevezik: gyakori fellépései a világ nagy operaházaiban, aktuális Hugo Wolf- és Dvorak-emlékműsorai, amerikai dalestjei elkápráztatóak. Akárcsak az, ahogy a 2006-os Mozart-évfordulóra készül. De említhetnénk a keresztény-zsidó vallási toleranciát és dialógust erősítő Schumann-, Korngold-, Zemlinsky-összeállításait és tévéshow-ját, amelyben Bécs főrabbijával, Paul Chaim Eisenberggel áll - nem csak zenével - a kamera elé. Vajon mi egy ilyen sokoldalú egyéniség zenei és emberi ars poeticája?

- Érdeklődésem, gyermekes nyitottságom amerikai. Zabolátlan gyerek voltam, de tisztes polgári tanulmányokat folytattam. A "havasi gyopár"-romantikát és idealizmust A muzsika hangja című musicalből merítettem. Első zenetanárom egy apáca volt, akinek Schubert, Händel és Brahms ismeretét köszönhetem. Zenetörténetet és történelmet "észak Rómájában", Salzburgban tanultam. Zenei élményeimből merítve mindig a maximumot szeretném adni a közönségnek. Én csak közvetítő vagyok, egy ajtó, amelyen keresztül a hallgató bejuthat a művészet szent birodalmába. Spirituális gondolkodású emberként hiszek a zene hatalmában és emberfelettiségében. De éppúgy hiszek a természet erejében és hatalmában is, melynek kifürkészhetetlen mélységei szintén Istenre utalnak.

Thomas Hampson a szó pozitív értelmében született showman. Egy-egy általa előadott dalból, áriából mini-dráma születik. Goethe, Mörike, Schiller szavai kifejezőerejükkel, hangulatukkal és hangszínükkel szinte megfogható alakot öltenek bársonyos baritonján. Hampson örvend, hogy örvendeztethessen!

- Számomra a dal földöntúli költemény, a lélek megjelenése. Szeretek elgondolkodni minden szón, minden hangon. Szeretem meglátni benne az embert, de még az állatot, a fát is. Közülük valamelyik talán egyszer "viszszaköszön", ha megérzi mély tiszteletemet! Nem érdekel, megértik-e az emberek ezt az idealizmusomat, nekem szükségem van erre a fantáziára, a képzelőerő ekkora szabadságára!

Hampson vallja, hogy a klasszikus zene megértéséhez a művészet sokoldalú feltárása szükséges. Wagner és Berlioz is könnyebben megérthető, ha a hallgató tudja, mi történt Párizsban és Közép-Európában 1835 és 1860 között. E szellemben született a Hampson Foundation, melynek célja a dalirodalom és -éneklés kutatása, terjesztése. Arra a kérdésre, hogy zeneprofeszszorként tanítana-e, a következőképpen válaszolt:

- Negyvennyolc évesen fiatal vagyok a katedrához, a színpaddal is megelégszem. Alapítványom, amelyet a felismerések kísérleti laboratóriumának nevezek, szinpóziumokat, magyarázatokkal kísért koncerteket rendez, de mesteriskolaként a jövő nemzedék képzésével is foglalkozik.

Hampson nyáron a salzburgi fesztiválon Rolando Villazónnal és Anna Netrebkóval énekelt a Traviatában. Az idős Germont szerepében nyújtott alakítása pszichológiai tanulmányként is megállta a helyét. A művész Rossini Tell Vilmosának bécsi felújításán a szabadság iránt elkötelezett nemzeti hősként lépett színpadra, akinek fénylő hangjáról - amint azt Schiller Tellel kapcsolatban megjegyezte - "mindaddig mesélni fognak, amíg a svájci hegyek a helyükön állnak!" Tell a szeretettől vezérelve - Sigmund Freud magyarázata értelmében - legyőzve magában az apai autoritást, biztosan lő célba íjával, megmentve ezzel fia életét. Hampson öntudatos megjelenése és tisztán áradó baritonja mitikus magasságba emelte a szerepet s Rossini zenéjét.

Reviczky Katalin