SCHUMANN:
Kerner Lieder, Op.35
Andersen Lieder, Op.40

Thomas Hampson - bariton
Geoffrey Parsons - zongora

Warner Classics 2292 44935-2

Kivételesen azzal kezdeném, amivel általában zárni szokás egy lemezajánlatot: Thomas Hampson és Geoffry Parsons Schumann-lemeze csodálatos, hallgassa meg mindenki, aki csak teheti.
Aki ismeri Thomas Hampson mûvészetét, azt nyílván nem kell meggyõznöm errõl, hiszen valószínûleg már régen a birtokában van a lemez.
Aki nem ismeri, annak viszont álljon itt egy kis kedvcsináló.

Thomas Hampson napjaink egyik legkeresettebb énekes szólistája - az amerikai születésû mûvész egyaránt otthonosan mozog a daléneklésben, az operák, operettek, oratóriumok világában. Nem csak elõadóként kiemelkedõ a munkássága, de elkötelezetten tevékenykedik a repertoárkutatás, az oktatás terén is, s számos értékes kitüntetés és díj tulajdonosa.

Szóban forgó lemezén huszonnégy Schumann-dal szerepel. Öt 1828-ból, tizenkettõ 1840-bõl, Justinus Kerner verseire. Öt dal Andersen szövegére, Chamisso fordításában szintén 1840-bõl, majd a lemez végén még két Kerner-dal, 1850-1852-bõl.

Schumann alkotói munkássága érdekesen alakult, gyakorlatilag õ maga osztotta korszakokra zeneszerzõi tevékenységét, így például 1840 volt a dalok éve.
Nem nehéz összefüggést találni a zeneszerzõ magánélete és a gyönyörû dalok megszületése között. Schumann és Clara Wieck szerelme hosszú éveken át nem teljesedhetett be, Clara apjának ellenkezése miatt. 1840-ben végül mégis összeházasodhattak. Ebben az idõszakban születtek a Kerner-dalok is.

Schumann, irodalomkedvelõ emberként, igényesen választott dalszövegeket.
Justinus Kerner (1786-1862) német költõ, író és orvos volt. Költészetére jellemzõ a melankólia, a misztikusság, a túlvilági lét vágya. Témája gyakran a halálról való elmélkedés, a szerelem, a szerelmi bánat, a búcsú, a lélek fájdalmai, illetve a természet csodálata, nagyszerûsége.
Csodálatos kis remekmûvek ezek a dalok, gyöngédséggel, örömmel, szenvedéllyel, fájdalommal, vágyakozással, ha úgy tetszik: szerelemmel átszõve.

1840-ben Hans Christian Andersen (1805-1875) látogatta meg Schumannt Lipcsében. A zeneszerzõ ötlete, hogy operát írjon a dán író szövegével, nem valósult ugyan meg, viszont rátalált néhány Andersen-versre, Chamisso fordításában, s e költeményeket tartalmazza az Op.40 dalciklus, melyet Schumann Andersennek ajánlott.

Ha az ember figyelmesen hallgatja a lemezt, hamar észreveheti a zeneszerzõi korszakok különbségeit. Az elsõ 5 dal 1828-ból való. Schumann ekkor még mindössze tizennyolc éves, de semmiképpen nem nevezném ezeket a dalokat éretlen alkotásoknak. Mégis hatalmas különbséget érzek a hatodik daltól kezdve, amely már az 1840-ben született Op.35 sorozat része. Ahhoz hasonlíthatnám, amikor az ember séta közben megcsodál egy formás kis fácskát az erdõben, aztán hosszú-hosszú évek múltán véletlenül ismét arra kószál, és megdöbbenve látja, hogy a kis csemetébõl hatalmas, tekintélyes tölgy lett. Pedig a kis fában is ott volt már minden, csak az a néhány év hiányzott még.

Thomas Hampson nem egyszerûen csak csodaszépen elénekli, de sokkal inkább elmeséli, rendkívüli módon megeleveníti számunkra Schumann történeteit. S ebben nem kisebb egyéniség szegõdött mellé partneréül ezen a felvételen, mint Geoffrey Parsons (1929-1995), aki többek között olyan énekesekkel dolgozott együtt, mint Janet Baker, Jessye Norman, Elisabeth Schwarzkopf, Olaf Bär és még sorolhatnám, s gyakorlatilag minden jelentõs dalszerzõ mûveit repertoárján tartotta.

S végül hadd fejezzem be lemezajánlómat egy idézettel, Kroó György tollából:
"Egy-egy Schumann-dal az érzelmeknek végtelenül finoman szõtt hálója; mindig élményszerû, magával ragadó szubjektivitása teszi mindenki számára a szépség örök forrásává."