| Friss hírek : Összességében a DSCH & beyond album egy olyan alkotás, ami felett nem érdemes sietve átsiklani. Kétlem, hogy aki együlésre hallg |
Összességében a DSCH & beyond album egy olyan alkotás, ami felett nem érdemes sietve átsiklani. Kétlem, hogy aki együlésre hallg
papageno.hu 2025.03.23. 12:35
Szeredás Bernát
- 2025. március 14.
Barangolás Dmitrij Sosztakovics életében, a zeneszerző világában és azon túl – ezt az élményt kínálja az Eliot Quartet legújabb, február elején megjelent albuma, a DSCH & beyond (Dmitrij Sosztakovics & ami mögötte van).
".... Összességében a DSCH & beyond album egy olyan alkotás, ami felett nem érdemes sietve átsiklani. Kétlem, hogy aki együlésre hallgatja meg az egész lemezt, az igazán tudná azt értékelni. Idő kell, hogy a bevezetőben említett utazást az ember be tudja fogadni, minden árnyalatát megélni. Ugyanakkor érdemes rászánni ezt az időt, mert az Eliot Quartet valóban mögé néz az ötven éve elhunyt Sosztakovicsnak és megszólaltatja a titokzatos zeneszerzőt."
A lemez anyagának kiválasztása jól illeszkedik annak címéhez: mindkét vonósnégyes kifejezetten nagy betekintést enged a titokzatos szerző életébe. A III. vonósnégyes 1946-ban keletkezett, egy évvel a második világháború lezárása után. Sosztakovicsot mélyen érintette a háború okozta pusztítás és kegyetlenség. Ebben az évben más művet nem is komponált, utólag ezt is visszavonta és csak zártkörű koncerten játszatta. A tételek eredetileg a következő címeket kapták:
1. Calm unawareness of the future cataclysm (Békés tudatlanság a jövő katasztrófájáról)
2. Rumbling of unrest and anticipation (A nyugtalanság és a baljós jelek moraja)
3. The forces of war are unleashed (A háború ereje zabolátlanná vált)
4. Homage to the dead (Hódolat a halottnak)
5. The eternal question: why and to what purpose? (Az örök kérdés: miért és milyen célból?)
A cenzúra persze nem tűrte a Szovjetunió számára előnyös kimenetelű háború bírálatát, így ezek a címek végül sosem váltak hivatalosan a mű részévé.
A VIII. vonósnégyes, melyet a szerző 1960-ban írt Drezdában, a III. vonósnégyesnél is személyesebb alkotás. Sosztakovics a komponálás ideje alatt Drezdában tartózkodott, ahol egy készülő szovjet film zenéjének megírása volt a feladata. Az 1945-ben hatalmas pusztítást elszenvedő városban még mindig jól láthatók voltak a kegyetlenségek nyomai, többek között ez adta az ihletet Sosztakovics számára a VIII. vonósnégyeshez. Azonban a VIII. vonósnégyes ennél jóval többet tartalmaz. A Testimonyban leírtak alapján a mű inkább szól a szerző személyes szenvedéséről a szovjet diktatúrában, mint a fasiszta bűnökről. Bár a Testimony valóban cáfolatra talált több ponton, így megkérdőjelezhető ez az értelmezés is, de a művet vizsgálva egy dolog biztos: egy mélyen személyes mű volt ez Sosztakovics számára. Az öt tételből álló műben egy folyamatosan visszatérő motívum található. D-Esz-C-H, vagyis Dmitry Schostakowitsch – ez a német helyesírása Sosztakovics nevének. Ez a zenei aláírás pedig átjárja az egész művet, mindenhol felbukkan, mintha végig Sosztakovics szemén keresztül figyelnénk a történéseket. Ám a nevének elrejtése nem az egyetlen, ami személyessé teszi a darabot. Számos idézetet tartalmaz a szerző jelentősnek vélt darabjaiból, így az I. szimfóniából, amivel a karrierje kezdődött, a Kisvárosi Lady Macbeth című operájából, melyet szeretett első feleségének ajánlott és az V. szimfóniából, mely válasz volt a párthű zenekritikusok vádjaira. A másik dolog, ami biztos a vonósnégyest illetően, az a fájdalmas hangvétel. A mű c-mollban íródott, ami a zeneirodalomban egy kifejezetten tragikus hangnemnek számít. Az öt tétel megszakítás nélkül, attacca játszandó, így egy összefolyt zenei szövetet hallhatunk. Ebben a szövetben fellelhető a fájdalom, a szomorúság, a harag, a brutalitás, viszont egy csepp öröm vagy világosság sincs benne.
Mindezek után érezhető, hogy mekkora kihívás és felelősség nehezedik egy vonósnégyesre, amikor a szerző két ennyire személyes alkotását veszi egy lemezre. Az Eliot Quartet pedig ezen kihívást nem csupán elfogadta, de a koncertsorozat és az album címével még emelték is a tétet: arra vállalkoztak, hogy bemutatják egy sokat vitatott zeneszerző életét, világát, érzéseit és fájdalmát. A kihívást pedig kiválóan teljesítik. Az album hangzásvilága, a zenészek játéka első pillanattól megragadják a hallgatót. Izgalmasan játszanak a színekkel, hangulatokkal. Az előadásuk teljesen összhangban van, mégsem érződik mesterkéltnek, vagy előre megtervezettnek. Mindkét vonósnégyes tele van hirtelen hangulatváltásokkal, a bizonytalanság érzésével. Ezeket az Eliot Quartet jól tudja tolmácsolni, hagyja meglepődni a hallgatót, a játékkal pedig elérik azt a hatást, mintha egy történetet mesélnének. A történetmesélés érzetét tovább erősíti a jó párbeszéd a hangszerek közt. Olyan érzése támad az embernek, mintha egy-egy hangszer átvenné a mesélő szerepét egy rövidebb időre, szólóra, míg a többi hangulatot fest alá. A lemez bensőséges hangzása vászonként szolgál a történethez. Közel érezzük magunkhoz a megszólalókat, teljesen tisztán értjük a hangszereket nem zökkent ki sem különösebb zaj, sem jellegzetes akusztikus környezet. A zenészek nem esnek túlzásokba sem tempó, sem dinamika terén (bár az utóbbi tekintetében talán még kissé óvatosak is pár helyen). Értő, öncélúságtól mentes megformálás jellemző játékukra, valóban érződik, hogy a zenészek részletesen foglalkoztak a zeneszerző életével és a vonósnégyeseivel. Nem a zenészek egyéni virtuozitása teszi különlegessé lemezüket, hanem a valóban jól átgondolt és hozzáértő megformálás.
Az Eliot Quartet vonósnégyes 2014-es alakulása óta számos nemzetközi versenyeredménnyel büszkélkedhet, rendszeres fellépői az európai koncertéletnek, sőt 2022-ben még saját fesztivált is tartottak, Eliots am Main címmel. A vonósnégyes tagjai (Maryana Osipova, Alexander Sachs, Dmitry Hahalin és Michael Preuß) küldetésüknek tekintik az egyes zeneszerzőkkel való mélyreható foglalkozást. Korábban Beethoven és César Franck életművét mutatták be részletesen, most pedig fennállásuk 10. évét ünnepelve, egy közel másfél évig elnyúló Sosztakovics „maratont” tűztek műsorra. A koncertsorozat, ami a DSCH & beyond címet kapta, tizenkét koncertet tartalmaz, ami alatt Sosztakovics összes vonósnégyesét előadják összekapcsolva más szerzők hangulatában és/vagy üzenetében hasonló műveivel. A koncertsorozat indulása után egy évvel pedig megjelent azonos című albumuk is, melyen Sosztakovics III. és VIII. vonósnégyese, valamint Krysztof Meyer Au-delà d’une absence (A hiányon túl) című műve szerepel.
Az album másik zeneszerzője, a most 81 éves Krysztof Meyer Sosztakovicshoz való kapcsolása nem véletlen: Meyer jó barátságot ápolt az orosz mesterrel, gyakran látogatta őt Moszkvában. A két zeneszerző közeli ismeretségét jól mutatja, hogy Meyer is írt egy életrajzot Sosztakovicsról, Schostakovitsch – Sein Leben, sein Werk, seine Zeit címmel (Sosztakovics – Élete, munkássága, kora). Az Au-delà d’une absence című, vonósnégyesre komponált darabját 1997-ben írta.
Összességében a DSCH & beyond album egy olyan alkotás, ami felett nem érdemes sietve átsiklani. Kétlem, hogy aki együlésre hallgatja meg az egész lemezt, az igazán tudná azt értékelni. Idő kell, hogy a bevezetőben említett utazást az ember be tudja fogadni, minden árnyalatát megélni. Ugyanakkor érdemes rászánni ezt az időt, mert az Eliot Quartet valóban mögé néz az ötven éve elhunyt Sosztakovicsnak és megszólaltatja a titokzatos zeneszerzőt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés