|
Búcsú az Erkel Színháztól
papageno.hu 2025.02.17. 15:58
Szerző: Mártonffy Marcell Miklós - 2025. február 14.
Van néhány közhely a romantikával kapcsolatban. Az egyik, hogy a romantikusok rajongtak a múltért és a legendákért. A másik, hogy kedvelt témájuk a szerelem. A harmadik, hogy vonzódtak ahhoz, ami hátborzongató és „nem evilági”. Ezek fényében Schönberg Gurre-dalok című műve tipikus romantikus alkotás, mert mindhárom igaz rá.
Monumentális, mintegy két óra hosszúságú kantátáról van szó, öt szólistával, kórussal és óriási zenekarral (amelyhez hasonlót Mahler használt a szimfóniáiban). A Gurre-dalok Schönberg korai korszakában keletkezett, amikor elsősorban Wagner hatása alatt állt. Különösen érdekelte a Trisztán és Izolda, így nem meglepő, hogy maga is olyan témához nyúlt, amely hasonlít a Trisztán-történetre.
De milyen történetről van szó? A Gurre-dalok főhőse Waldemar dán király és szeretője, Tove, aki Gurre várában él. Az ő alakjuk mögött történelmi személyek is felsejlenek: I. Waldemar valóban Dánia királya volt a 12. század második felében, és a Tovéval való szerelmi szálnak is van valóságalapja. Mindez azonban legendává vált, mely szerint a király féltékeny felesége, Helvig megöleti Tovét, az elkeseredett Waldemar pedig istenkáromlóvá válik. Tettéért bűnhődnie kell: halála után a teljes udvartartásával együtt kísértetként kényszerül végigvágtatni az erdőn. ....
"... Az Erkel Színház története
Minden operarajongót legalább egy meghatározó emlék fűz az Erkel Színházhoz. Akár archív felvétel kapcsán többek közt Ferencsik Jánoshoz, régi, személyes élményen keresztül Luciano Pavarotti és José Carreras fellépéseihez, esetleg a Figaro házasságában néhány éve két szerepben is remeklő Erwin Schrotthoz, netán a Lammermoori Lucia címszerepében brillírozó Edita Gruberovához, vagy saját és Bartók operáját egy estén vezénylő Eötvös Péterhez. .... "
A legendát a dán művészet kedvelt témájaként Jens Peter Jacobsen, a 19. század végi költő is feldolgozta egyik költeményében, amelynek német fordítását vette alapul Schöberg. A mű nagy része zongorakivonatban 1901-re el is készült, de a teljes partitúra befejezésére csak 1911-ben került sor.
Jacobsen költeményének érdekessége, hogy a történet kibővül a természet gazdag leírásával is (ami vélhetően annak is köszönhető, hogy Jacobsen nem csupán költő, hanem biológus is volt). A mű első szakasza Waldemar és Tove szerelmi idilljét ábrázolja, Schönberg mélyen eltalált, atmoszférateremtő zenéjével. A nyitórész lassan bomlik ki, csak néhány harmóniára épül, így mintha a legenda irreális, mesebeli világába való bevezetést jelenítené meg – hasonló eszközzel él Wagner is A Rajna kincse elején.
Az első rész végén az erdei galamb éneke hírül adja, hogy a királyné megölette Tovét, amit a rövid második részben Waldemar istenkáromlása követ. A harmadik rész a kísértetjárás, a „Nyári szél vad hajszája”. (Ennek érdekes epizódja az udvari bolond sopánkodása, hogy miért kell neki is kísértetként járnia, miközben az egészről nem tehet.) A zárószakasz érdekes költői lelemény: a hajszát nem Waldemar és emberei, hanem a felzavart erdő állatai szemszögéből írja le, míg végül a fák közé betör a felkelő nap fénye. A napkeltét nagyszerű kórustétel köszönti, amely apoteózisként zárja a darabot.
A nehéz karmesteri feladat és a hatalmas apparátus miatt a Gurre-dalokat ritkán játsszák. Bár 1913-ban sor került az ősbemutatóra, hazánkban 1998-ig kellett várni az első előadására, amikor is Kocsis Zoltán mutatta be a Nemzeti Filharmonikusok élén. Mivel nálunk csaknem húsz éve nem hangzott el, az Opera februári produkciója hiánypótló esemény, egyben méltó búcsú a magyar operatörténet egyik meghatározó helyszínétől.
Az Erkel Színház története
Minden operarajongót legalább egy meghatározó emlék fűz az Erkel Színházhoz. Akár archív felvétel kapcsán többek közt Ferencsik Jánoshoz, régi, személyes élményen keresztül Luciano Pavarotti és José Carreras fellépéseihez, esetleg a Figaro házasságában néhány éve két szerepben is remeklő Erwin Schrotthoz, netán a Lammermoori Lucia címszerepében brillírozó Edita Gruberovához, vagy saját és Bartók operáját egy estén vezénylő Eötvös Péterhez.
Közép-Európa máig legnagyobb ültetett nézőterű színházában mindig is egymásnak adták a kilincset a világsztárok. Az 1911. december 7-i megnyitás után nem sokkal itt adott koncertet hegedűs csodagyerekként Jascha Heifetz, de felléptek a Bécsi Filharmonikusok is Arturo Toscanini vagy Wilhelm Furtwängler vezényletével.
1951-ben az intézmény az Opera üzemeltetésébe került, majd 1953-ban az Erkel nevét felvevő színházban nézők milliói szereztek életre szóló élményeket, köztük a fiatal korosztály is, hiszen sokan közülük itt találkoztak először az opera és a balett műfajával. Az Operaházat érintő, 1980-1984 közötti és a 2017-től 2022-ig tartó rekonstrukció alatt nagytermi előadások kizárólag a Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza építészek által tervezett teátrumban valósultak meg. Igen, 2018 és 2022 között még Diótörő és Marika is átköltözött a II. János Pál pápa térre!
A műfaji sokszínűség állandó jellemzője a színház életének: rendeztek itt bokszmérkőzéseket, divatbemutatókat és pártkongresszust, az épület működött moziként és orfeumként is, az évtizedek során része volt a mindennapoknak opera, hangverseny, operett, balett, jazz, prózai előadás, kabaré és musical is. 2007-ben a teátrumot bezárták, majd 2013-ban alig néhány hónapos nézőtéri és nézőforgalmi területekkel összefüggő felújítás után újranyitották kapuit.
A 2022. március 5-i, A farsang búcsúszavai című gálaest ezt a kilenc, sikerekben gazdag évet, a 2025. február 15-i est pedig a közösen eltöltött hét évtizedet foglalja össze. Egy történetet, amelyben most ismét egy új fejezet kezdődik.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés