Kezdjük az elején:

Legelőször is a továbbiakban többször előforduló szó jelentését kerestem meg, hiszen azt hiszem nem vagyok egyedül, ha azt mondom számomra az Országház és a Parlament szavak egymást helyettesítik. De kíváncsi voltam a valós, a nyelvészeti magyarázatra is, vajon jól tudom-e?

Tehát az Idegen Szavak Szótárából a Parlament szó kétféle meghatározása:

– országgyűlés, nemzetgyűlés, képviselőház, törvényhozás, tisztelt ház;

– országház, országháza.

(megj.: A parlament a francia parler, azaz beszélni szóból származik. A modern államokban a törvényhozó testületet jelenti.)

A hazai országgyűlés kétkamarás formája 1608-ban alakult ki. A két kamara elnevezése, s ami fontosabb, összetétele, funkciója az idők során változott, különösen a 19. század második felében.

1918 őszén a képviselőház önként kimondta feloszlását, a főrendiház azonban csupán felfüggesztette működését, ilyen módon is kifejezve, hogy a változásokat átmenetieknek tartja, ragaszkodik a jogfolytonossághoz és jövőbeni szerepéhez. Amikor azonban a forradalmak után az új rendszer megkezdte berendezkedését, számos ok miatt csak egykamarás nemzetgyűlést lehetett összehívni.

1920-1926 között Magyarországon egykamarás parlament működött, ami kirívóan eltért az általános európai és a szomszédos országokban bevezetett gyakorlattól. A Bethlen-kormány zárkóztatta fel ehhez a „normához” a magyar parlamentet. Az 1926. évi törvény a nemzetgyűlésből képviselőház és felsőház néven kétkamarás parlamentet teremtett, visszatérítve így az intézményt régi formájához.

Ezután már igazán következzen az épület története:

„A hazának nincsen háza” – írta 1846-ban korának egyik legnagyobb költője, Vörösmarty Mihály. Árpád vezér és az utána következők valóban sok évszázadon át úgy hoztak törvényt, hogy nem volt állandó helye a korabeli törvényhozásnak.

Soprontól Szabolcsig, Besztercebányától Szegedig, Nagyszombattól a Rákos mezejéig sokfelé ülésezett a magyar rendi országgyűlés az elmúlt ezredévben. A 18. századtól jobbára a Bécshez közeli Pozsonyban. Többször felvetődő javaslat megújításaként itt hangzott el 1843 júliusában az a reformellenzéki indítvány, hogy a törvényhozásnak a formálódó régi-új fővárosba, Pest-Budára kellene költöznie.

Az Országház felépítésének ötlete a 19. század első felében, az 1830. évi országgyűlésen merült fel konkrét javaslat formájában, ám majd' egy évtizedet kellett várni az első lépésekre. A javaslat felvetése után József nádor a költségek, előzetes elképzelések, tervek átgondolása után felkérte a kor akkori legnagyobb építészét Pollack Mihályt a tervezésre, de ekkor még az épület helyének pontos meghatározása nélkül.

Pollack tervét azonban az 1843/44-es országgyűlés a magas költségek miatt elvetette, inkább nemzetközi pályázat kiírását határozták el.

Az első pályázati kiírás – 1844-ben – szerint a terveket a korabeli „Új piac” területére, azaz a mai Erzsébet térre tervezett Országházra szólt.

A különböző építész hírességek beérkezett pályázati tervei azonban a feledés homályába vesztek, a ’48-as forradalom után pedig oka fogyottá vált még a feltételezés is, hogy magyar Országház épülhessen.

Az 1861-es országgyűlésen ismét felvetődött a kérdés, ám akkor csak egy ideiglenes megoldásra írtak ki pályázatot a Képviselőház számára. Azonban a már megszokott módon ez is évekig húzódott. Végül 1865-ben Ybl Miklós tervei alapján, az „ideiglenes” Képviselőház a hajdani Sándor utcában, a mai Bródy Sándor utcában épült fel. Az épületben ma az Olasz Intézet működik. Az „ideiglenesség” egészen 1902-ig tartott, az új Országház felépítéséig.

1866-tól ebben a Sándor utcai épületben dolgozott a Képviselőház. A helyszűke miatt, ha teljes Országgyűlést tartottak, akkor a szemben lévő Nemzeti Múzeum nagytermében ültek össze.

1880-ban jelentős fordulat következett be: az Országház építésének terve végre törvényerőre emelkedett. Az építésről szóló törvénycikk megszabta, hogy az épületet a Duna-parton, a lipótvárosi Tömő téren (ma: Kossuth tér) kell megépíteni, és ismét nyilvános, nemzetközi pályázatot kellett kiírni. A pályázati kiírás felsorolja a szükséges helyiségeket, műszaki elvárásokat. A beérkezett pályaműveket olyan híres építészek készítették, mint Wilhelm Steier, Schikedanz Albert és Freud Vilmos, Hauszmann Alajos, Fellner és Helmer, Emil Förster és Steindl Imre.

A 19 beérkezett pályamű közül Steindl Imre (1839-1902) terve nyerte el legjobban a pályázat lebonyolítására felállított Országos Bizottság tetszését.

Steindl terve sorsolás útján került első helyre, azonban az építkezés megkezdése előtt a terveket elbíráló bizottság gyakorlati szempont miatt változtatásokat hajtatott végre. Így készült a földszint és az I. emelet közé beiktatott félemelet és egyéb külső módosítások.

„Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ugyanekkor teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. … Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát jellemző épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak.”

Természetesen a győztes tervet már akkoriban is sokan támadták. Steindl Imre a következő szavakkal válaszolt ezekre:

„Az egész épületet gótikus stílusban terveztem. A középkornak e remek stílusa … lelkesedést keltő tökéletes szépségeivel, magasba törekvő határozott formáival az anyagi világnak a szellemi világgal való összeköttetését legszebben jeleníti … Én az új országháznál új stílust nem akartam teremteni, mert kőbe alkalmazható építészeti formáink nemzeties jellegének nyoma sincs sehol s egy ilyen századokra szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem, hanem igen is arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet okvetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be.”

Miért választották a mai Kossuth teret a Parlament építésének helyéül? Abban az időben már gyakorlattá vált kint a világban (Anglia), hogy az uralkodói palota és a törvényhozás szemben épüljön egymással. Ezt Buda és Pest között nehéz volt megvalósítani, azonban a ma is látható változat kiválóan jelképezi a fentieket. A Duna egyik oldalán a Budai Vár a Palota épületeivel, szemben a túlparton Magyarország legnagyobb épülete, ma Európa második legnagyobb parlamenti épülete.

Az új „haza házának” helyszínéül kijelölt Tömő tér (ma Kossuth tér) akkor a város belterületi szélének számító telek volt. Rajta a Város tulajdonában lévő Vízművek kutakat működtetett.

Tehát 1865. október 12-én az Országház építésének első napján, először is a Duna közelsége és a vízvezetékek miatt süppedékes, nedves talajjal kellett megbirkózni. Legelőször is talajba két sor vörösfenyő cölöpöt vertek vízzárónak, majd feltöltötték agyaggal, rá 2-2,4 méter vastagságú betontányért helyeztek. Csak ezután, az alapozás után folytatódhatott az építkezés.

A pontos adatok érdekében természetesen másolom a hivatalos adatokat, annak érzékeltetésére, hogy valójában mekkora épület is a „haza háza”.

Magyarország legnagyobb épülete, Európa 2. legnagyobb parlamenti épülete.

A hazai mesterekkel és CSAK hazai anyagokból készülő épület az eredeti 18,5 millió helyett végül 38 millió aranykoronába került. A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, 96 méteres kupolamagasságú épület alapterülete megközelíti a 18 000 négyzetmétert, térfogata 473 000 köbméter. A munkálatok során több mint 175 000 köbméter földet mozgattak meg, 40 millió téglát és mintegy félmillió díszkövet használtak fel, a díszítésekhez használt 22-23 karátos aranyból összesen 40 kilogrammnyira volt szükség. A valamivel több mint 200 irodahelyiségből álló épületnek 27 kapuja és 29 lépcsőháza van, a közlekedés és a szállítás 13 személy- és teherlifttel zajlik. – Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. – A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül és belül összesen 242 szobor van a falakon, jeles freskók és festmények is díszítik az Országházat. – Az alsó- és a felsőház önálló két szárnyát a köztük lévő kupola foglalja össze. A gótikát a finoman faragott tornyok és fiatornyocskák idézik. Az épületet 88 szobor díszíti: a dunai oldalon Árpádtól és vezéreitől V. Ferdinándig az uralkodókat, a Kossuth téri oldalon az erdélyi fejedelmeket, hadvezéreket és vitézeket ábrázolnak. A Kossuth téri főhomlokzat kiugró középrésze a delegációs termet és a barokk díszlépcsőházat foglalja magába, melynek freskóit Lotz Károly festette. A közös üléstermet a kupola alatt alakították ki. A termekben Körösfői-Kriesch Aladár, Vajda Zsigmond, Rudnay Gyula és mások képei láthatók. A dunai oldal földszintjén kapott helyet az Országgyűlési Könyvtár. A puha mészkőből készült faragványokat a városi levegő tönkreteszi, ezért cseréjük folyamatos…

Az új Országház felépítését, átadását eredetileg a millenniumi ünnepségek fénypontjának szánták, azonban a munkálatok jóval lassabban haladtak a tervezettnél. 1896. június 8-án mégis megtartották az első ünnepi országgyűlést az új Országház épületében, annak félkész állapota ellenére is. Ez volt az első alkalom, amikor a Szent Koronát is átszállították erre az eseményre.

A következő alkalommal, 1902. október 8-án tartottak országgyűlést az épületben, végleges átadására 1904-ben került sor.

A Tisztelt Ház tagjai addigra már úgy megszokták a Sándor utcai Képviselőház kisebb méretét, ezért barátságosabb légkörét, hogy csak nehezen sikerült a teljes átköltözés.

Érdemes még megemlíteni, hogy az országban először, itt, az Országházban valósult meg az első távfűtés.

Még pár szó a ma már méltó helyén őrzött Szent Koronáról:

A fentiekben már említettem, hogy először, a félkész Parlamentben megtartott első országgyűlés idejére hozták át a Nemzeti Múzeumból, 1904. június 8-án. A sok évre külföldre került, majd 1978-ban újra visszakapott Szent Koronát két évtizeden át a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki. 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába került.

Az Országháza a korabeli bírálatok ellenére ma már kétség kívül nemzeti büszkeségünk, s fővárosunk egyik legnagyobb, legfeltűnőbb, legszebb épülete.

Köszönöm, hogy velem sétáltak Budapesten:

Csontos Tamásné

Megjelent az ESE-Híradó Pécel-Isaszeg-Gödöllő Kulturális és Közéleti havilap

2010. júliusi számában

www.egymast-segito.hu