Pesten és Budán 1579-től török kávéfőzők – kahvedzsik – készítették az italt, melynek fortélyait a magyarok is ellesték. Az első vámnaplóval igazolt kávészállítmányt egy Bechram nevű kereskedő hozta Budára 1579-ben. Vándorárusok mérték a népiesen "fekete víz"-nek, Thököly korától "fekete leves"-nek nevezett italt. Az első ismert pesti kávésra vonatkozó adat 1714-ből származik, amikor is a "katolikus rác" Cavesieder Blasius (=Kávéfőző Balázs) házat vásárolt Pesten. A kávéház megnevezést Mikes Kelemen használja először leveleiben.

A 20. század elején már csaknem 500 kávéház működött a fővárosban, ami alkalmat adott a legkülönbözőbb foglalkozású embereknek beszélgetésre és politizálásra. Az asztaltársaságok közül néhány már a 19. században kultúrtörténeti jelentőségű volt (például Petőfi Társaság, Tízek Társasága). Az első világháború előtti élénk budapesti kávéházi élet egyik oka a főváros szűkös és túlzsúfolt lakásviszonyaiban keresendő.

Hogy néztek ki a legelső kávéházak?

A kávéházak eleinte valamilyen meglévő épületben létesültek: fogadók földszintjének egy részét alakították át erre a célra, vagy pedig egyszerűen egy városi házban, eredetileg boltnak, netán lakószobának tervezett helyiségekben kaptak helyet. Később, a 19. század végén vált általánossá az L-alakú alaprajz, ahol a tér egyik része a biliárdozókat, a másik a beszélgető, étkező vendégeket szolgálta.

A kávéházi kert Pest-Budán az 1830-as évektől telepedett ki az üzlet elé az utcára vagy egy üvegezett, veranda-szerű toldalékba.

Íróink, költőink, művészeink társasági életének kedvelt helye, sok esetben alkotóműhelye is volt a kávéház.

„A kávéházban fény volt és meleg, s ha környezetünk gyertyavilágos sötétségéből oda beléptünk, akkor úgy éreztük, mégsem vagyunk annyira elhagyatottak. Ott voltak barátaink és ott volt minden nemzedékünk." Írta a századfordulón Füst Milán, amikor Budapestet a kávéházak városának is nevezték. Ekkor már több mint 550 kávéház működött a fővárosban. Ha valakit tréfásan akartak útba igazítani, azt mondták neki: amit keres, abban a házban van, ahol nincs kávéház! A kávéházak virágkora a kiegyezés és az első világháború közötti időszak volt. Az irodalmi és művészeti kávéházak is ebben az időben magasztosultak legendás helyekké. Ilyenek voltak a Korona, a Centrál, a Japán, az Országház és természetesen a New York kávéházak.

Nincs olyan írónk, aki ne foglalkozott volna a korabeli kávéházi élettel. Nagyon érdekes, tömör, szemléletes összefoglalót találunk kávéházi élményeiről Gárdonyi Géza Naplójában.

"Megjött a csúnya utcaseprő, az őszi szél. Végig kotor az utcán, sarokba hordja a szemetet. Kávéházba szorítja az embert. Isten látja lelkemet, nemigen szeretem a kávét, de hát az adót sem szereti az ember, mégis fizeti. A kávé árát inkább belépti díjul tekintem a kávéházba, ahol igen jól mulatok: egy kis újság, egy kis pletyka, csöndes kibicelés, a sakk és kártyaasztal mellett barátságos kézszorítások, különféle arcok és beszédek, biliárdvitézkedés - mind-mind vonzó cselekmények. Hát ilyen a kávéházi élet, az ember mulat és bosszankodik is azért a 15 krajcárért. Többet kívánni pedig ennyi pénzért nem lehet."

Szegeden Gárdonyi ott tartózkodása idején híres volt a Kass-féle Hungária Kávéház. Kass János, a Fekete Sas, a Tisza Szálló, majd a Hungária tulajdonosa ügyes vállalkozó és korszerű szemléletű művészbarát vendéglátó volt. A közvélemény a Kass Kávéházat Szeged Pilvaxának is nevezte. A 1880-as évek végén volt ott Mikszáth, Dankó és Gárdonyi asztal, illetve asztaltársaság is.

Ahogy Gárdonyi József, az író fia leírta, Mikszáth asztalánál politizálni, Dankó Pistáénál zenélni és köhécselni, Gárdonyiénál komolykodni illett. Az írók, művészek és íróbarátok délutánonként a kávéház üvegfallal elválasztott részében ültek össze "egy kis feketebab-lére”. A szolgáltatás rangos és elegáns volt.

A szűkös, nehezen és drágán fűthető, világítható lakásokkal szemben mi lehetne vonzóbb, mint a tágas, meleg és fényűzően világított kávéház, ahol ráadásul ingyen lehet újságot olvasni, beszélgetni, politizálni, s a jó társaság mellett sokféle játék is kínálkozik?

A New York Palota Budapesten

A budapesti Erzsébet körút 9–11. a New York Life Insurance Company szék- és bérházaként épült 1892–94-ben, Hauszmann Alajos irodájában készült tervek alapján.

Nevezetessé – túlzás nélkül mondhatni: világhírűvé – azonban nem a palotarész tette az épületet, hanem a kávéház. A földszint legnagyobb részét elfoglaló térsor a leggazdagabb neobarokk enteriőrök egyike a városban. Az intézmény a századfordulón jutott legendás híréhez, amikor a Harsányi testvérek bérlete idején irodalmi kávéház lett.

Hamarosan kialakultak az irodalmi és művészi asztaltársaságok. Itt volt az írók és újságírók Otthon Köre. A Pesti Napló, a későbbi nyugatosok pár évig itt is szerkesztették a folyóiratot és a kor nagyjai itt írták meg első zsengéiket. A képzőművészek által „Nyehó”-nak hívott kávéházban járt össze 1907 után a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) Az 1910-es években a színházi és a filmes szakma is megtalálta a kávéházat: de komponált a New York asztalainál Kacsóh Pongrác és Huszka Jenő is. Itt indította el és szerkesztette Korda Sándor az első magyar mozi újságot, a Pesti Mozit, amelybe Karinthy, Kosztolányi, Gábor Andor és Somlyó Zoltán is írt cikkeket. A New Yorkba sok zeneszerző is járt, elsősorban persze a könnyű műfaj képviselői Zerkovitz Béla, Weiner István és Kálmán Imre, aki egy ízben a New York türelmes főpincérét is sikerült meghökkentenie, mikor fizetés helyett teli torokból elénekelte neki a legújabb operettjének slágerét: „Adj egy édes csókot, drága kis baba!”

1913-ban a Harsányi fivérek átadták a kávéházat új bérlőknek, de az többször is gazdát cserélt, és az első világháborút követően irodalmi rangja is megkopott, a legtovább a képzőművészek maradtak hűek a New Yorkhoz.

A helyreállítás mintaértékű Budapesten. A New York Palota 2006-ban nyitotta meg ismét kapuit. Így Európa egy újabb, pusztulásnak indult értékét sikerült megmenteni.

Japán kávéház – Andrássy út 45.

A híres Japán Kávéházba legalább ötféle keverékből állították össze és ebből főzték a messze földön híres kávéjukat.

A kávéházat az 1890-es években alapították. Az eredeti épülete az Andrássy út 45. számú ház volt, ma az Írók Boltja foglalja a kávéház helyét. A Japán kávéház nevét díszes fali csempéiről kapta. Híres asztaltársaságai hírlapírókból és költőkből, képzőművészekből és a pesti művészvilág képviselőiből (pl. Latabár testvérek) álltak. Színészek és artisták, humoristák (pl. Kellér Dezső) és az operett vagy egyéb revüszínházak táncosnői tértek be esténként, ha már véget ért az előadásuk.

A kávéház virágkorát Kraszner Menyhért idején élte, aki 1928 és 1942 között volt a tulajdonos.

Centrál kávéház

A Centrál Kávéház épülete előtt, az Egyetem utca 1. szám alatti ingatlanon korábban egy földszintes épület állt. A Centrál Kávéház megalapítása Seemann nevéhez fűződik 1885-ben. A kávéházat a veje Frankl Bertalan részére rendezte be, aki 1887-ben nyitotta meg a Centrált.

Az eklektikus épületben megnyíló kávéház nyolc teremmel, két játékszobával, kávékonyhával és ruhatárral rendelkezett.

A Centrálban a legtöbb bel- és külföldi újság a vendégek rendelkezésére állt. 1905-ben Mészáros Győző vette át a kávéház vezetését. A Centrál Kávéház szellemisége majd négy évtizeden keresztül az ő személyéhez fűződik. Mészáros Győző a kávéház egykori tulajdonosa, egyik legtekintélyesebb budapesti kávés volt. Sok egyetemi tanár és nagy író számított a barátjának. Mindig nagy súlyt helyezett a Centrál csendes, intellektuális jellegére. Nem tűrte meg a részeg embereket, akik megszentségtelenítették a lokális fennkölt és hűvös intellektualizmusát e helynek. Feljegyezték, hogy a modornak és beszélgetésnek ebben a kávéházban külön kultúrája volt. A fiatalok, akik leülhettek egy nagy múltú régi társaság peremén, külön viselkedéskultúrára tehettek szert.

Abbázia kávéház

Az Abbázia kávéházat Steuer Jónás Gyula alapította 1888-ban. Az Intérieur című folyóirat 1913. márciusi száma a nyitás időszakára visszaemlékezve a következőket írja: „Az Oktogon-téren csuda történt: egy kávéház alapítódott, melyről még megnyitása előtt azt rebesgették, hogy új korszakot jelent a kávéházi Pest életében. Az egész Monarchiában nem volt nagyobb tükör sehol, mint ebben az új helyiségben, az asztalokat értékes onixmárvány fedte és benne angol-módra borotvált pincérek villogtatták plasztrónjukat. Az új kávéház az Abbázia volt."

Az alapító halála után (1913) fiai, előbb Steuer Marcell, majd Steuer Lóránd vitte tovább az üzletet. Az Abbázia a harmincas évek végéig az egyik leglátogatottabb budapesti kávéház volt.A kávéházat híressé tevő közönség egyrészt képzőművészekből, másrészt demokrata politikusokból és hírlapírókból állt. Itt alapították a Magyar Impresszionisták és Naturalisták körét (Szinyei, Ferenczy Károly, Csók István stb.)

A kávéházat 1949-ben államosították és átalakították. Ma egy kereskedelmi bank fiókja foglalja el a földszinti részt.

URÁNIA KÁVÉHÁZ

Az Uránia Nemzeti Filmszínház épülete az 1890-es évek közepén épült az akkori Kerepesi, ma Rákóczi úton (ma Rákóczi út 21.). Egyes források az 1893-as évet, mások 1895-öt jelölik meg az építkezés kezdeteként, az azonban biztos, hogy korabeli kifejezéssel élve, "orfeumnak" épült.

Építtetője Rimanóczy Kálmán nagyváradi építési vállalkozó volt, az épületet Schmal Henrik tervezte, aki sikeresen ötvözte a velencei gótika, az itáliai reneszánsz formai elemeit az arab-mór építészet díszítőelemeivel, így jött létre Budapest egyik legmeghatározóbb "mór" stílusú épülete. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére megalakult az Uránia Tudományos Társaság, mely a tudomány népszerűsítését tűzte zászlajára és rendszeresen tartott előadásokat, felolvasásokat a budapesti polgárok épülésére.

Az Uránia Tudományos Színházat, ezt az új intézményt 1899-ben felszerelték álló és később mozgóképek bemutatására alkalmas vetítőberendezésekkel - így indult útjára az immár több mint 100 éves Uránia filmszínház. 1916-tól kezdve az Uránia filmszínházi műsorok bemutatására tér át, a tudományos előadások délutánra szorulnak, majd idővel teljesen megszűnnek.

1930-ban új korszak nyílt az Uránia épületében, Pekár Gyula eladta a legszebb pesti mozit az UFA (német) Filmgyárnak, ettől kezdve UFA Palota lett belőle s főként az UFA filmjeit játszotta nagy sikerrel.

2002-ben a Filmszínház termeivel egy időben az Uránia Kávéház helyiségét is felújították, mely a korhű berendezés szépsége mellett, a XXI. századi igényeknek is megfelel, hiszen a minőségi kávé és forró csokoládé különlegességek sokasága mellett, a betérő fiataloknak állandó internetes lehetőséget is biztosít.

Pécel, 2010. május 23.

       Köszönöm, hogy velem kávéztak:
                                           Csontos Tamásné

Megjelenik az ESE-Híradó Pécel-Isaszeg-Gödöllő Kistérségi Kulturális és Közéleti havilap                           2010. júniusi számában

                   www.egymast-segito.hu