Sokoldalú pályájáról San Franciscóban beszélt a művész a Heti Válasznak egy élő koncert lemezfelvétele után, ahol Mahler-dalokat énekelt a San Franciscó-i Szimfonikusok kíséretében Michael Tilson Thomas vezényletével.

- Azok közé a ritka énekesek közé tartozik, akik dalesttel is nagy termeket töltenek meg.

- Legalább jó ügy érdekében használom állítólagos hírnevemet. De valóban igaz, hogy a dal intim műfaj, ahol egy szál énekes zongorakísérettel vagy zenekarral kell hogy megragadja azt a közönséget, amelyik szenzációs díszlethez, fényeffektushoz, egyéb színpadi trükkökhöz szokott. Ebben a közegben az énekes a hangjával pótol mindent.

- A dal- vagy az operaéneklést tartja elsődlegesnek?

- Egyszerűen csak énekesnek tartom magam. Operában fegyelmezetten követem a rendező utasításait, és nem is tartanak rossz színésznek, de akár ott, akár koncertpódiumon lépek fel, a hangommal kell drámát, érzelmeket, sorsokat megjelenítenem.

- Milyen kihívásokkal kell szembenéznie az operában és a koncertpódiumokon?

- Az operában szerepet, jellemet kell megformálnom, ennek kidolgozásában segítségemre van a karmester, a rendező és a színpadi szakemberek. Nem panaszkodhatok, hiszen a legnagyobb baritonszerepek várnak a világ minden táján. Tavaly, a Mozart-évben Salzburgban énekeltem a Don Giovannit, idén a New York-i Metropolitanben Verdi Simon Boccanegrájának címszerepét, ősszel pedig visszatérek San Franciscóba, ahol Verdi Macbethjét alakítom. Lady Macbeth a magyar Lukács Gyöngyi lesz. A daléneklésben egyedül vagyok, de megvan az az örömöm, hogy a műsor alkotója is én lehetek.

- Milyen szempontok szerint állítja össze dalestjeit?

- Úgy vélem, a dal a lét legalapvetőbb kérdéseivel foglalkozik sűrített, metaforikus formában, ahol mind a lírának, mind a zenének megvan a maga szerepe. Ebből a csodálatos ötvözetből próbálok valami fontos üzenetet megragadni és a közönségnek továbbítani, akár Schubertet, akár Schumannt vagy Charles Ivest énekelek. A budapesti műsorban is szereplő A fiú csodakürtje-ciklusának Mahlerdalait például a legmegrázóbb háborúellenes kiáltványként értelmezem. Egészen modern módon, csupán utalásokkal jelenít meg értelmetlen tömegpusztítást és annak legszemélyesebb tragikus vonatkozásait. Gondolok itt elsősorban a Revelge című dalra, a halálba masírozás hátborzongató ábrázolására, vagy a dezertálás miatt halálra ítélt, akasztófa felé tartó fiatal utolsó gondolataira A kisdobosban.

- Költészet felé fordulásának nagyszerű bizonyítéka a Walt Whitmandalok felvétele.

- Érdekes, hogy míg Walt Whitmant az amerikai líra forradalmi megújítójának, a szabad vers atyjának tartják, mi jól nyomon követhető belső ritmust vélünk költészetében felfedezni, és feltehetőleg ez is ihlette meg a verseit feldolgozó zeneszerzőket. Az 1997-ben kiadott To the Soul című felvételen 26 Whitman-vers szerepel 18 zeneszerző - köztük Ralph Vaughan Williams, Charles Ives, Ned Rorem, Leonard Bernstein - komponálásában. A demokrácia bárdja, ahogy Whitmant Amerikában nevezik, egyszerre misztikus és modern, profetikusan kinyilatkoztató és játékosan önimádó. Ebből a bonyolult világból próbáltunk keresztmetszetet adni a CD-n.

- Az amerikai dal népszerűsítését ma már missziónak is tekinti.

- Míg az európai dal zenetörténeti feldolgozásának nagy hagyományai vannak, addig az amerikai dal nincs feltérképezve. A Hampsong Alapítvány egyik célja, hogy összegyűjtsük, feldolgozzuk, kiadásra előkészítsük az amerikai dalirodalom legértékesebb darabjait, és ebben a törekvésünkben sikerült elnyernünk az amerikai Kongresszusi Könyvtár támogatását is. 2006-ban nagyszabású turné keretében mutattam be a Songs of America című dalestet, amit CD-re is felvettünk. 2008-ban tovább folytatom ezt a munkát.

- Miért érezte szükségét, hogy nemcsak előadóként, de muzikológusként is segítse a dalt?

- Mi, énekesek valóban nem intellektuális tevékenységünkről vagyunk híresek. Sőt, éppen az ellenkezőt tartják rólunk. De engem mindig is érdekelt a zenetudomány, a zene és az irodalom kapcsolata. Korábban is szívesen vállaltam szimpóziumokon előadást, mesterkurzuson tanítást. Amikor 2003-ban létrehoztam a Hampsong Alapítványt, mindezt a tevékenységet szervezett és remélhetően hatékony keretek közé kívántam helyezni: zenetudományi kutatásokat, gyűjtéseket támogatunk, szimpóziumok, mesterkurzusok, konferenciák szervezését vállaljunk, fiatal énekeseket, zenészeket segítünk. Mindehhez XXI. századi technikát is használunk. Weboldalunkat (www.hampsong.org) nem öncélú rajongók klubjaként kívánjuk működtetni, hanem kutatási eredményeinket, tanulmányainkat, projektjeinket tesszük közzé rajta.