Zsigmondy Vilmos Pozsonyban, 1821. május 15.-én született. Középiskoláit Szakolcán kezdte és Pozsonyban fejezte be 1838-ban. A természettudományok iránti érdeklődését Kovács Martiny Gábor pap-tanárának oktatása indította el. Selmecbányán 1842-ben bányászati és erdészeti tanulmányait kitüntetéssel fejezte be.

1848-ban a resicai kerület ideiglénes vezetésével bízták meg, ebben az időben ágyúöntéssel is foglalkozott. 1849 év elején a magyar kormány ágyú-, kard-, szurony- és bombagyártását irányította. A szabadságharc bukása után haditörvényszék előtt lőpor és ágyúgyártás miatt hat év vasban töltendő várfogságra ítélték amit az olmüci várban kellett letöltenie. A várfogságból a resicai polgárság és barátai kérvénye nyomán 1850 nyarán kegyelmet kapva szabadult ki.

1861 évben kezdett el foglalkozni a források és földalatti vizek viszonyaival, jellemzőikkel, felkutatásával. Kutatómunkáját hamarosan a gyakorlatban is érvényesíthette, ugyanis 1865 évben Harkány község területén egy 38,7 méter mély ártézi kúttal sikerült a szabadon elfolyó hévizet teljes mennyiségében összefogni és hasznosítani.

Határozott elméletet dolgozott ki a hőforrások feltárására és hasznosítására, s azt a Margitszigeti kutak megépítésével bizonyította.

1868-ban vállalkozott egyik legnagyobb munkájára. Pesten a Városligetben kívánt hőforrást létesíteni. A mélyfúrásos kút a mai Hősök tere közelében lett kiképezve. A munkákat sikeresen befejezve a kút naponta 1.200 m³ 73,8 Celsius°-ú vizet szolgáltatott. Ebből a vízből kezdetben a Nádor-szigeten ideiglenesen kialakított Ártézi Fürdőt, majd később a Széchenyi-fürdő-t látták el forró gyógyvízzel. A munkálatok közben a szemét megerőltetve egyik szemére megvakult.

Az 1870-es évek végétől csak tudományos és szakértői munkával foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1868-ban tagjává választotta. 1875 évben tagja lett a fővárosi közgyűlésnek és a közmunka tanácsának, nagymértékben neki köszönhető a fővárosi vízvezetékrendszer megépítése.

Következetes munkával 1883-ban elérte a bányászok nyugdíjazására vonatkozó törvény elfogadását és hatályba léptetését. A városligeti kútfúrás világhírűvé tette.

1888. december 21-én Budapesten halt meg, .hamvait a Kerepesi úti sírkertben helyezték örök nyugalomba.

Pécel, 2007. április 26.
Zsigmondy Vilmos életrajzát az internet segítségével összeállította:          Csontos Tamásné