Kórházban feküdni soha nem jó! Még akkor sem, ha egy, a gyógyulás vagy egy további, a betegség elviselésének könnyítése érdekében történő vizsgálatsorozat miatt kerül be az ember. Távol a családtól, az otthontól …. a kórház idegen közeg, idegen hangok, zajok, idegen ágy, idegen emberek között.

Ezen az érzésen még az sem sokat segít, hogy józan eszemmel tudom, az az orvos, aki mindezt felügyeli, irányítja, sok-sok éve kezelőorvosom, sokszorosan köszönhetem tudásának az életemet. Pontosan tudom hányszor segített pusztán a hangjával, szavaival talpon maradni, a továbblépéshez erőt nyújtani.

Az egyetlen, ami ezt a kórházi „egyedüllét” hangulatot oldani tudja a technika csodája, jelen esetben a telefon és az internet. Jogos a kérdés, hogy kerül ez ide? Ha megengedik, elmesélem, jó újra és újra végiggondolni, arról nem is beszélve, hogy átélni milyen szívet melengető.

Sokszor hallom korombéliektől, hogy szidják a mobiltelefont, hitetlenkedve, már-már értetlenkedve, gyanakodva néznek, amikor internetről, számítógépről esik szó.

Hát az én történetem kicsit cáfolja ezt az idegenkedést, szerintem mindkettő minden korosztálynak jó, minden korosztály részére hasznos tud lenni, csak akarnunk kell megismerni használatukat.

Immár két éve, hogy a gyerekeim segítségével megtanultam apránként, lépésről-lépésre haladva használni a számítógépen az internetet. Nem tagadom az első hónapokban, egy kockás füzettel a kezemben körmöltem az aktuális magyarázatot, aztán amikor bekapcsoltam a gépet, magam elé téve a „kiskockást”, onnan néztem, mikor, mire kell kattintani. Mára már megtanultam sok mindent, de a legnagyobb öröm, ajándék innen is az idők során kialakult barátságok és rengeteg olyan információ, amelyekhez máshogy talán soha az életben nem jutnék hozzá, sőt létezésükről sem lenne tudomásom.

Sőt! Legkedvesebb elfoglaltságaimhoz, hobbikhoz, a zenékhez és könyvekhez, a közös zenehallgatáshoz is mérhetetlen mennyiségű ismeretanyagot, lehetőséget nyújt. Több éve elkötelezett rajongója vagyok Placido Domingo hangjának, személyiségének. Így érthető, hogy amikor tavaly tavasszal megtudtam, hogy nálunk, itt Budapesten is koncertet ad, leírhatatlan volt a lelkesedésem. A júliusi Domingo-koncert miatti örömömet, gyakorlatilag folyamatos készülődésemet megfigyelve egy kedves barát, – akit személyesen nem ismerek, soha nem találkoztunk egymással – egy internetes fórumot ajándékozott nekem, ahol a világ bármely pontján élő, szintén komolyzenéért, Domingo hangjáért lelkesedőkkel tudok beszélgetni. Örültem, ugyanakkor kétkedve fogadtam, elképzelni nem tudtam mi fog ebből kisülni.

Ma már elmondhatom, hogy egy máig összetartó, kicsi, egymást megértő, egymásra figyelő baráti társaság alakult ki. Itthonról naponta „beszélünk egymással” levélben, vagy a szintén az internet csodájának tekinthető programok segítségével, élőszóban..

Az interneten ugyanis csak az idő eltolódásokra kell figyelnem, hogy kis társaságunk Kanadában élő tagja 6 órával mögöttünk, míg most éppen a Távol-Keleten dolgozó másik társunk 6 órával van előttünk.

Jó érzés a földrajzi távolságokat legyőző lehetőség, hogy reggelente vár a levél, amit egyikük már akkor írt, amikor mi itt az igazak álmát álmodtuk, míg reggel ennek olvasása közben villog a skyp telefoncsengést helyettesítő fénye, mert a Távol-Keleten már délután 2 óra van, tehát onnan koradélután tudunk egymással szót váltani.

A kórházban természetesen nincs internet, de van mobiltelefon és van itthon élő, már igazi baráttá vált szintén Domingo-rajongó.

Az ágy mellett lévő vonalas telefon és a mobil, kapcsolat a családdal, bármikor hívhatnak, érdeklődhetnek hogylétem felől. A mobiltelefonon pedig akár Németországból, akár még távolabbról érkezik az sms, kérdezve; hogy vagyok? Mi van velem?

Az interneten a lányom és a barátnőm fogadja az érdeklődő kérdéseket és mivel naponta többször beszélünk telefonon, így naprakészen tudják továbbadni a friss híreket, hol tart a vizsgálat, meddig leszek még távol.

Hallatlanul jó érzés, sok erőt tud adni a rosszullétek, a vizsgálatoktól való félelem legyőzésében, hogy az interneten keresztül, közelebbről és sok ezer kilométeres távolságból hányan érdeklődnek utánam.

Ma már újra itthon, a megszokott környezetben, családi körben megint rájöttem, hogy a kórházban töltött napokat is elviselhetőbbé tesznek dolgok.

Az első, a legszükségesebb a Család! Az én családom, akik mindig, minden helyzetben mellettem állnak, pedig az elmúlt 20 évben nagyon sokszor kellett váratlan helyzetekkel szembenézniük.

Kell egy orvos, akiben feltétel nélkül bízik az ember, akinek mindig akad egy mosolya, egy baráti, kedves szava a zord orvosi kifejezések, latin szavak sokaságában. Aki néhány percre leül az ágy szélére és konyhanyelven elmondja hol tartunk, mi, mit jelent és én hiszem minden szavát, hiszen sok küzdelmes perc van mögöttünk.

Legalább ennyire fontos segítséget tudnak nyújtani a puszta létezésük tudatával a barátok. Azok a barátok, akiket több tíz-húsz vagy akár több ezer kilométer választ el egymástól. De a technika csodája, az internet segítségével találtunk egymásra és tartozunk össze, el tudjuk érni egymást még ilyen helyzetben is egy-egy kedves, biztató szóval.

Az internet segítségével, bár elcsépelt kifejezés ma már, de valós megfogalmazás, hogy eltűnnek a határok, nincsenek távolságok. Ezen az úton a közös érdeklődés, közös gondolatok, jóízű beszélgetések, az egymásra figyelés kölcsönössége baráti társaságokat tud összekovácsolni a Föld bármely pontján élők között.

Néhány hét múlva itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Ezeken az ünnepi hangulatú napokon, bizony sok embernek nyújt majd néhány kedves percet, távolságokat legyőző segítségével az internet. A magányosan töltött napokon, mikor máshol a családok együtt ünnepelnek, Ők is írhatnak, beszélhetnek tőlük távol élő szeretteikkel. Így nekik is juthat a más-más városokban lakó baráti társaság tagjaitól, néhány percnyi beszélgetés, egy szép kép, fotó, vagy éppen az interneten át elküldött szép dallam. Nem nagy dolgok, éppen csak jelzésértékű, felvillanó „szeretet-szikrák”, de ezek a kicsi szikrák, ha több is érkezik belőlük, meleg, világító csillagokká állnak össze és kis időre feledtethetik velük az egyedüllét érzését.

Számomra ezen a karácsonyon egy ajándék már biztos lesz a fenyőfa alatt. Egy pótolhatatlan dolog: A technika ajándéka: Földrészeket átszelő barátságok, amely, mint az internet, szerteágazó és behálózza az egész világot.

Kellemes karácsonyi ünnepeket, békés, boldog újesztendőt kívánok mindenkinek szóban, írásban és az interneten át!

Pécel, 2006. november  26.                                              Csontos Tamásné

Megjelent az ESE-Híradó Pécel–Isaszeg–Gödöllô Kistérségi Kulturális és Közéleti Folyóiratban