Bensőséges ünnepség keretében leplezték le Fésűs Károly szobrászművész legújabb alkotását, Marton Frigyes mellszobrát, a Mikroszkóp színpad társalgójában, 2005. április 12-én.

A színház egyik legforgalmasabb pontján kapott helyet a szobor, melyet természetes mészkő alapra helyezett, és bronzöntvényből készített alkotója.

A szobor elkészítésének gondolata tavaly fogalmazódott meg, amikor Marton Mária, édesapjáról írt könyve megjelent. Fésűs Károly ennek a könyvnek kiegészítése, folytatásaként formázta meg idehaza Pécelen Marton Frigyes mellszobrát. Ekkor kezdett támogatókat keresni, és ideális helyet az elhelyezéséhez. A legnyilvánvalóbb helyszín, a Mikroszkóp színpad, adott volt, hiszen a színház létrejöttében és később igazgatójaként is életének egy jelentős részét itt töltötte. Sas József, a színház jelenlegi igazgatója örömmel fogadta az elképzelést.

A megmintázott szobrot a Képzőművészeti Lektorátus zsűrije véleményezte, majd dicsérettel elfogadta.

S vannak még csodák! A szobrásznak sikerült rátalálnia, az Újbuda Baráti Kör közhasznú egyesületre, akik a főváros XI. kerületének életében jelentős közéleti tevékenységet vállaló és végző író, rendező, a hazai politikai humor egyik elindítója emlékének megörökítéséhez anyagilag is hozzájárultak. Így, ennek az összefogásnak az eredményeképpen készíthette el, és helyezhették el Fésűs Károly, Marton Frigyesről készített mellszobrát életének második legfontosabb állomásán, a Mikroszkóp színpad társalgójában

A szobrot, az éltében mindig segítőkész művész, közéleti tevékenységének méltatása után, Molnár Gyula, Budapest XI. kerületének polgármestere, az Újbuda Baráti Kör elnöke leplezte le. Az ünnepségen részt vettek a színház jelenlegi tagjain kívül a mai magyar humor jeles képviselői is.

A szoboravató után keser-édes szájízzel indultunk haza.

Lám! Lám! Ismét egy köztünk élő péceli művész munkájának örülhettünk – egy másik városban! Milyen jó is lenne egy olyan ünnepségen részt venni, mely egy itthon, Pécelen felállított és Pécelt díszítő alkotás avatása lenne. Nem engedni a ma itt élő művészek alkotásait a homályba tűnő régi péceli emlékek sorsára jutni. Elfogadni a lehetőséget, hogy megtekinthesse mindenki, aki erre jár, milyen alkotó emberek élnek ma is Pécelen. Egy „hazai” művész alkotása, munkássága előtt még időben tisztelettel fejet hajtani, s már ma büszkének lenni rá!

Pécel,2005.április 20.                                                  Csontos Tamásné