Cselekmény:

Tartalom: 

A nyitány után, a függöny mögött a "siciliana"-t halljuk: Turiddu a sorsát eldöntõ végzetes szerelemrõl énekel.  

A szín- Húsvét reggelén- egy szicíliai falu fõtere; templommal, kocsmával és Lucia mama házával, akinek Turiddu fiát épp most keresi szerelme, Santuzza. Az anya úgy tudja, fia borért ment a városba, de a lány szerint itt, a faluban látták az éjjel. Ezt a hírt erõsíti meg az útjáról hazatérõ fuvaros, Alfio is, aki még reggel saját háza körül pillantotta meg Turiddut. 

A templomba tartó húsvéti körmenet egy rövid idõre még békét hoz Santuzza szívébe, akinek imája kihallik a kórusból. De a lány félelmei újra elõjönnek, elpanaszolja Lucia mamának, hogy õ tudja; Turiddu, mielött katonának viték, Lolát szerette. Hûséget is esküdtek egymásnak, de a kacér Lola nem várta meg, hanem férjhez ment Alfióhoz. Turiddu bánatára keresett vígaszt, amikor Santuzzának megigérte, hogy oltár elé vezeti. De most Lola visszacsábítja Turiddut tõle. Az any rossz elõérzettel megy a misére. Ekkor végre megérkezik Turiddu. A lány kérdõre vonja, szemrehányásokkal árasztja el, de a legény mindent tagad, és kikéri magának a gyanúsítgatásokat. Fokozza a feszültséget, hogy közben odaérkezik a gondtalanul dudorászó, gúnyosan kihívó, diadalmas vetélytársnõ, Lola is. Santuzza most már hiába könyörög, Turiddu gorombán taszítja el magától, és megy az asszony után. Santuzza fájdalmában megátkozza a szerelmét. És az átok beteljesedik. Santuzza fájdalmában mindent elmond a felesége után templomba igyekvõ gyanútlan Alfiónak. Ezután egy rövid intermezzo késlelteti a végsõ összecsapást.  

Turiddu és Lola a kocsmában mulatozik a falusiakkal; az érkezõ Alfiót Turiddu borral kínálja. Ám az kiönti az odanyújtott poharat. Turiddu tudja a kötelességét: õsi ritus szerint megharapja Alfio fülét, ezzel késpárbajra hívja ki, életre- halálra. 

Turiddu elbúcsúzik az édesanyjától, gondjára bízza Santuzzát. A kertek alatt Alfio várja.  

És nemsokára sikoltást hallunk: "Megölték Turiddut!" 

(Romhányi Ágnes)