Peking utcáin a mandarinok hirdetik a császári rendeletet: aki megválaszolja Turandot hercegnõ kérdéseit, hitveséül nyeri õt. A tömeg extázisban várja az elõzõ próbán elbukott perzsa herceg kivégzését, - majd megszánva a fiatalembert, könyörög életéért. Turandot nem kegyelmez. E kegyetlen szívtelenség ellenére is akad újabb kérõ: Kalaf, a számûzetésben élõ tatár herceg. Senkire sem hallgat, saját útját szabadon járja, és kihívja sorsát: belép a palotába. A kormányzói hivatal felelõssége, a különféle érdekek és elvárások összehangolása már felõrölte a három miniszter életét, akik nyugodt, civil életrõl álmodoznak. Turandot három kérdést tesz föl a bátor jelentkezõknek. Kalaf az elsõ kettõre helyesen felel. Turandot felteszi a harmadik kérdést is: 

"lég, ami benned tüzet gyújt,  

S tüzed a jeget tovább fagyasztja, 

ha téged felszabadít, 

még inkább szolga leszel, 

ha szolgának fogad fel, 

Királlyá tesz." 

Kalaf helyesen válaszol: Turandot. Az egymásra találáshoz vezetõ út azonban csak akkor helyes, ha nem kitaposott ösvényen vezet. A legkisebb csalás, önámítás, õszintétlenség is hazug útra tereli az embert. Így Kalaf sem elégedhet meg gyors sikerével: most õ ad fel kérdést Turandotnak. "Mondd meg nevem... ki vagyok?" 

Peking egész népe az idegen nevét kutatja, amikor elõkerül Liù, a rabszolgalány, aki a kínvallatásokra sem hajlandó elárulni urának nevét. Elszántsága erejét a szerelem táplálja, s e reménytelen érzés az, ami öngyilkosságba kergeti. Liù halála olyan helyzetet teremt, ahol nincs már helye színlelésnek - az álarcnak le kell hullnia, a szerepjátszónak fel kell vállalnia önmagát. Az újjászületés elõtt meg kell semmisülni, hogy mint hamvaiból a fõnix, éledjünk újra. Ezt nevezhetjük akár szerelemnek is. 

Kovalik Balázs