Sk.írások! : A karácsony jelképei: I. rész A karácsonyfa története |
A karácsony jelképei: I. rész A karácsonyfa története
annbone 2013.12.25. 22:52

A fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le:
Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.
Az Úr most megáldotta a fenyőfát:
"Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."
A karácsonyfa közvetlen előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet.
A karácsony szavunk a szláv korcun szóból (jelentése: átlépő, forduló) származik, ellentétben a germán népek Weihnacht-jából, amelyik szent éjt jelent.
Az emberi életben az ünnepi alkalmaknak, szertartásoknak nagy a jelentősége.
Az év legnagyobb ünnepe, melynek leggazdagabb tartalma van, a karácsony.
A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat. Az ősgermánok a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették a fenyőágat.
A karácsonyfa elterjedése előtt az életfa- vagy termőág-állítás volt általános a magyar nyelvterületen, amit rozmaring-, nyárfa- és kökényágakból készítettek, és a gerendára függesztették, koronájával lefelé. Később sokáig egymás mellett élt a karácsonyfa és a termőág állításának szokása, azonos díszítéssel.
E szokásokkal rokon hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása. Később a zöld ágakat termékenységszimbólumokkal díszítették. /tojás, alma, dió, mogyoró/.
A karácsonyfa állítás szokásának mai változata Skandináviából származik. Innen a harmincéves háború idején jutott el Németországba. Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. Gyertyával és szalagokkal először 1685-ben Strasbourgban díszítettek fel fenyőfát. A 17-18. században – az első fenyőfák állításának korában –, kézenfekvő örökzöld Európában nem az almafa vagy a babér volt a téli időben, hanem a fenyő.
A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot.
Angliába a német Szász-Coburgi Albert, Viktória királynő férje vitte az első karácsonyfát. A német területen kialakult szokás egész Európában elterjedt, kivándorlók révén a tengerentúli területekre is eljutott. Hollandiában például először vasárnapi iskolákban, majd röviddel 1900 előtt szabadgondolkodású protestáns családok házaiban bukkant fel.
Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszwik Teréz martonvásári grófnő, az első magyarországi óvoda megalapítója állította 1824-ben Aszódon, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Hazánkban csak a 19. század második felében kezdett elterjedni a szokás. Először csak a nemesi családoknál, majd a módosabb polgári otthonokban is megjelenik az ünnep jelképe. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. Az 1860-as években, adventi időszakban, Pesten már fenyővásárok voltak.
A magyar szépirodalomban, a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór „A koldusgyermek” című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésekor fő szempont volt az ehetőség, a gyerekek fabontásakor nyalánkságként megették. Már az első karácsonyfákon hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. A fa elengedhetetlen kelléke a betlehemi fényt jelképező gyertya, bár még a 20. század elején is akadtak olyan szegény családok, ahol faggyúgyertyával vagy olajjal helyettesítették. Üvegdíszek gyártására vonatkozóan 1848-ból származik az első adat, nagybani előállítása Németországban már a század végén elkezdődött. Céljuk a fény tükrözése, sokszorosítása.
Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. A karácsonyt hagyományosan a család és a gyermekek ünnepének is tekintik. A család által körbeült asztal, ahol vidáman, békésen elköltjük az elkészített finomságokat - tudva azt, hogy a hétköznapokon ugyanilyen megértéssel fogunk együtt lenni. Érdekesség, hogy a reformkorban még minden gyerek külön-külön kapott karácsonyfát, később már csak a lányok és a fiúk együtt kaptak egy külön fát, míg napjainkban egy család már csak egy fát állít.
A világ leghíresebb karácsonyfája Londonban, a Trafalgar téren áll. 1947 óta Oslo város ajándékozza, amiért az angolok megsegítették őket a II. világháborúban. Angliában egyébként a karácsonyfa helyett a fagyöngykoszorú a divatos.
A karácsonyfa a karácsony legfontosabb és legelterjedtebb jelképe. A fenyő évezredek óta az újjászületést szimbolizálja. Ha a fényei kigyúlnak, minden elcsendesül, és békesség tölti el a szíveket.
Pécel, 2010. november 27.
Békés, boldog karácsonyt kívánok!
Csontos Tamásné
Megjelent az ESE-Híradó Pécel–Isaszeg–Gödöllô Kistérségi Kulturális és Közéleti Folyóirat 2010. decemberi számában
http://www.egymast-segito.hu/uploaded/contents/cont270/attachments/ese_1302160397.pdf
|