Antonin Dvorzsák: Rusalka - opera három felvonásban
http://hu.wikipedia.org/wiki/ 2009.03.08. 20:21

Antonín Leopold Dvořák (Nelahozeves, 1841. szeptember 8. – Prága, 1904. május 1.) cseh
Dvořák egy Prága melletti településen született, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Tizenegy évesen otthagyta a iskolát, hentestanulónak állt, de később németet tanult Zloncéban. Zenei érdeklődése azonban egyre inkább előtérbe került, orgona- és zongoraórákat vett. 1857-ben Prágában tanult egy egyházi orgonaiskolában, de hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Koncertekre járt, különösen Wagner és Schumann művei érdekelték. Az 1860-as években a Bohémiai Ideiglenes Színház (a Prágai Nemzeti Színház elődje) zenekarában volt brácsás, Bedřich Smetana vezénylése alatt. Anyagi gondok miatt tanításra adta fejét, ami szinte minden szabadidejét felemésztette, ezért 1871-ben zenekari pályafutását befejezte és csak komponált. Szerelmes lett egyik tanítványába, aki azonban visszautasította. Bánatát a Ciprusok című dalciklusában fejezte ki. Rövid idő múlva korábbi szerelme húgát, Anna Cermakovát vette feleségül.
Fáradhatatlanul komponált, 1874-ben 15 művet (többek között a 3. szimfóniát) nyújtott be az osztrák állami ösztöndíj pályázatára. Nyert, ami a készpénzen kívül az egyik zsűritag, Brahms bátorító támogatásával, később barátságával is járt. Dvořák ezután sorra mutatta be műveit, 1878-tól már a saját vezényletével. Sikert sikerre halmozott, zenéjét elismeréssel fogadták Európában, sőt a Szláv táncokat Amerikában is. 1890-ben kinevezték a prágai konzervatórium kompozíciótanárává, majd rá egy évre elfogadja a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak az itt írt 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre. 1895-ben írta remek Gordonkaversenyét, majd anyagi gondok közepette visszatért Prágába. Itt ismét elfoglalta konzervatóriumi állását, 1901-ben igazgatóvá nevezték ki. Ekkor írta szimfonikus költeményeit. Három év múlva, 63 éves korában hunyt el.
Az opera története mesebeli helyen és időben játszódik.
Ruszalka, a vízitündér beleszeret az ifjú Hercegbe, aki az ő tavához jár fürdeni. A tündért kérésére emberré változtatja a Boszorkány, de súlyos feltételeket szab: el kell némulnia, és ha a Herceg méltatlanná válna a szerelmére és elhagyná, akkor a férfi nyomban meghal. A Herceg beleszeret a gyönyörű lánnyá lett tündérbe, és magával viszi a kastélyába, hogy feleségül vegye. Szerelme azonban nem tart sokáig, mert ahogy udvarában megjelenik az Idegen hercegnő, neki kezd udvarolni és kiadja néma menyasszonya útját.
Az öreg Vízimanó elmegy a boldogtalan Ruszalkáért, és visszaviszi magával a tó mellé.
A szerencsétlen lányt szörnyű helyzetbe sodorta szerelme: most nem tündér, de nem is emberi lény. A Boszorkány azt tanácsolja, ölje meg a Herceget, hiszen csak így szabadulhat meg az átoktól, de Ruszalka erre nem hajlandó. A Herceg sem boldog: bűntudat gyötri elhagyott menyasszonya miatt. Felkeresi a vízitündért és arra kéri, csókolja meg. Ruszalka figyelmezteti ennek következményeire, de a férfi hajthatatlan: forrón megcsókolja, majd a karjaiban meghal. A vízitündér visszatér a mélybe, társai közé.
|