Jacques Offenbach
wikipedia.org. 2015.07.04. 18:56
Ifjú korában Párizsban a Conservatoire növendéke, majd az Opéra Comique csellistája volt. 1849-től a Theátre Francais karmestereként aratta első sikerét a Chanson de Fortunio című színpadi művével. 1855 és 1866 között a Bouffes-Parisiens igazgatója volt. Első műveinek nagy része itt került bemutatásra. 1872–76 között a Theátre de la Gaité-t vezette, majd amerikai turnén járt. Itt azonban nem járt sikerrel, ezután csak a műveinek élt.
Offenbach több operettje, köztük az Orfeusz az alvilágban (Orphée aux enfers, 1854), vagy a Szép Heléna (La belle Hélène, 1864) és A gerolsteini nagyhercegnő (La Grande-Duchesse de Gérolstein, 1867) kiemelkedően népszerű volt mind a francia, mind azangol nyelvterületeken az 1850-es és az 1860-as évek táján. A művek a politikai és a kulturális szatírát ötvözték szellemes opera-paródiákkal. Offenbach ragyogó népszerűsége megcsappant viszont az 1870-es évekre, a második császárság bukásával.
Sírja a montmartre-i temetőben
Elhagyta Franciaországot, ám életének végén népszerűsége újból felívelt, és műveit újra elkezdték játszani. Összesen 102 színpadi művet írt, 1876-ban megkezdett egyetlen nagyszabású operáját, a Hoffmann meséit (Les Contes d'Hoffmann) már E. Guiraud fejezte be 1880-ban.
Halála után a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.
Operettzenéjét ragyogó, friss szellem, elegancia jellemzi. Illúzió nélküli, s ezért csúfos, de szívből kacagó humort jelenít meg. Offenbach az életet egy bábszínháznak tartja, és azt az erkölcstelen léha életet mutatja be a Hoffmann meséiben is. Operettjei stílusával iskolát alakított, mind a formák, mind a melodikus invenció terén. Új stílust teremtett az orkesztrakezelés szempontjából is. Zenéjére jellemző a finoman stilizált deklamáció és a táncszerű dallamok alkalmazása.
Színpadi művei
-
Pascal et Chambord (1839)
-
Les deux aveugles (1855)
-
Ba-ta-clan (1855)
-
Croquefer ou le dernier des paladins (1857)
-
Le mariage aux lanternes (1857)
-
Orphée aux enfers (1858)
-
Barcouf (1860)
-
Les bavards (1862)
-
Le Brésilien (1863)
-
Lienchen und Fritzchen (1863)
-
Die Rheinnixen (romantikus opera) (1864)
-
Barbe Bleue (1866)
-
La vie parisienne (1866)
-
La Grande-Duchesse de Gerolstein (1867)
-
La Périchole (1868)
-
Les brigands (1869)
-
Le rois Carotte (1872)
-
Madame Archiduc (1874)
-
La fille du Tambour-Major (1879)
-
Les contes d'Hoffmann - Hoffmann meséi (fantasztikus opera) (nagyszínpadi kísérőzene) (1880)
|