| Friss hírek : „Nem várom meg a hanyatlás éveit…” – az első magyar nyelvű Domingo-recenziók |
„Nem várom meg a hanyatlás éveit…” – az első magyar nyelvű Domingo-recenziók
papageno.hu 2021.07.09. 15:45
Írta - Caruso - 2021. július 8.
Operai körökben édes nosztalgiával szokás emlegetni az 1960-as éveket, amikor már nemcsak a Coca-Cola jelentette az ablakot a Nyugatra, hanem – elsősorban Failoni Nelly fáradhatatlan ügyködésének köszönhetően – egyre több világhírű énekes is ellátogatott hazánkba. Giuseppe Di Stefano, Mario del Monaco, Richard Tucker, Carlo Bergonzi, Wolfgang Windgassen, Nicolai Gedda, Giacomo Aragall, Luciano Pavarotti – ha csak a tenoristák krémjét nézzük… és persze Plácido Domingo, akinek 1973-as Tosca-bemutatkozása után terjedni kezdett egy városi legenda.
Az ismeretlen fiatalember állítólag annyira lázba hozta a közönséget, hogy a félházzal indult előadás végére zsúfolásig megtelt a nézőtér. Mindezt persze jóval a mobil-korszakot megelőző honi távközlési-állapotok ismeretében – nem beszélve az Erkel Színház csak elvétve működő két nyilvános fülkéjéről – legalábbis kétkedéssel érdemes fogadni.
English version:
In opera circles, the 1960s are often mentioned with sweet nostalgia, when not only Coca-Cola was the window to the West, but also - thanks to the tireless affection of Nelly Failoni - more and more world-famous singers visited Hungary. Giuseppe Di Stefano, Mario del Monaco, Richard Tucker, Carlo Bergonzi, Wolfgang Windgassen, Nicolai Gedda, Giacomo Aragall, Luciano Pavarotti - if we look only at the cream of tenorists… and of course Plácido Domingo, whose urban Tosca debut began to spread after his 1973 debut. legend.
The unknown young man reportedly infuriated the audience so much that by the end of the half-house performance, the auditorium was crowded. Of course, all this, given the state of telecommunications in Hungary well before the mobile era - not to mention the two occasional public booths of the Erkel Theater - is worth accepting at least with skepticism.
Domingo a felemelt helyárú operaházi bemutatkozása előtt már New York, Bécs, London és Milánó kedvencének számított. Híre Magyarországra is eljutott, a kritikus Várnai Péter például már 1969 nyarán beszámolt az ifjú tenor veronai sikereiről. A tenor felfelé ívelő pályafutását – amennyire módja lehetett – a honi szaksajtó is nyomon követte. Felvételeit 1971-től játszotta a Rádió, friss hanglemezei a lelkes gyűjtőknek is hála, elvétve, de mégis bejutottak az országba.
Ám az első magyar nyelvű kritikák meglepő módon jóval korábbra datálódnak. Domingo neve 1963-ban jelent meg először, mégpedig az Új Keletben, az izraeli magyar diaszpóra napilapjában, melyben Pataki László (1899, Kemecse – 1990, Tel-Aviv) rendszeresen beszámolt a Héber Nemzeti Opera előadásairól.
Így szól az első kritika, mely 1963. március 29-én született, a Faust-bemutatkozás után: „Az est fénypontját a szintén fiatal, 23 éves olasz tenorista, Placido Domingo képezte:
vérbeli lírai tenor, meleg, hajlékony, szépen kiegyensúlyozott orgánum, rendkívül muzikális, kulturált és bensőséges az előadása és kellemes a külső megjelenése is.
Nem nehéz mint egy ideális Lohengrint, Rudolfot vagy Alfred Germont-t elképzelni s még könnyebben egy szép karriert számára. Mint Faust, kénytelen volt saját feleségét, Márta (Margareta) Omelast elcsábítani, ami nem bizonyult hálás szerepnek ezúttal… A hölgynek szép magassága van és muzikális a deklamációja, de színpadi játéka nem nagyon vonzó.” Kell-e mondani, hogy az előadásnak magyar közreműködői is voltak: a Valentint éneklő Rosenfeld Zsigmond és a karmester, Páldi Ernő.
A Domingo-házaspár barátja, Franco Iglesias bariton hívására 1963 elején szerződött az izraeli társulathoz. A Tel-Avivban töltött két és fél év remek iskolának bizonyult a tenor számra, hiszen a rövid idő alatt mintegy kétszáznyolcvan este állhatott a közönség elé. Bár az Edis de Philippe amerikai szoprán által vezetett társulatnál meggazdagodni aligha lehetett (kezdetben 16 dollár 50 centet keresett esténként Domingo!), a pályakezdő tenor számos szerepet ekkor énekelt be. Régi – eredeti nyelvű – alakításai mellett itt lépett fel először Don José, Faust, Turiddu, Don Ottavio jelmezében – Nadírt és Lenszkijt pedig kénytelen volt héberül megtanulni.
„Kiváló tehetségű fiatal tenorista vendégünk, Placido Domingo ugyan még nem kész Don José, de rendkívül muzikálisan és bensőséges lírai átérzéssel adta elő második felvonásbeli nagy áriáját.”
„Sajnos, közönségünk kedvence, az egyébként nagy tehetségű tenorista, Plácido Domingo sem tudott mihez kezdeni Don Ottavio szerepével, – ugyan ki is világosította volna fel az intézetben, miről is van áriáiban szó?”
„A színpadon a fiatal 23 éves Placido Domingo mekszikói tenorista, Nadir ivritül énekelt (!) szerepében gyönyörködtetett behízelgő, lágy, meleg csengésű, nemes hangjával és kitűnő színpadi deklamációjával.” – írta ekkoriban Pataki László.
A magyar kritikus Domingo távozása után is többször emlegette ezeket az estéket, nem egyedüliként táplálva olyan legendát, amely a tenor felfedezéséről szól… Domingo későbbi interjúiban szívesen emlékezett vissza az izraeli évekre,
különösen arra az igen tanulságos Traviata-előadásra, melyben ő maga olaszul, a kórus ivritül, a szoprán németül, a bariton pedig magyarul énekelt…
S ha a magyar nyelv még teljesen idegen volt számára, Kálmán- és Lehár-szerepeket már tizenéves korban énekel szülei társulatánál. Meglepő módon magyarul sem a legendás koncerten (Bánk áriája) énekelt először. Az 1973-as Tosca-előadáson ugyanis azzal lepte meg a Sekrestyést éneklő Katona Lajost – és különösen a pesti közönséget –, hogy Cavaradossi nyitó mondatát (Che fai?) Várady Sándor veretes fordításában énekelte.
A pesti bemutatkozás előtt Gách Marianne készített interjút Plácido Domingóval, melyben a tenor többek között azt is elmesélte, hogy korábban hetvenhatszor énekelte Cavaradossit, de a Levéláriát csak egyetlenegyszer, Belgrádban ismételte meg. Kell-e mondani, hogy a nagy siker hatására Budapesten is így tett?! A Film Színház Muzsikában így vallott 1973-ban a művész:
„Ma sem mondtam le arról, hogy karmester legyek, az énekesi pálya rövid, és én később is a zenének akarom szentelni életemet.
Elhatározott szándékom, hogy amikor eljutok a csúcsra, énekesi képességeim-lehetőségeim teljességére, akkor visszavonulok. Nem várom meg a hanyatlás éveit, nehogy a közönség jó emlékeit elhomályosítsam. S akkor végleg kezembe veszem a dirigensi pálcát.”
English version:
Domingo was already a favorite of New York, Vienna, London and Milan before his debut at the high-end opera house. His fame reached Hungary as well, for example, the critical Péter Várnai reported on the success of the young tenor in Verona as early as the summer of 1969. The tenor's upward career was, as far as possible, followed by the local trade press. His recordings have been played by Radio since 1971, and his fresh records are also thanks to enthusiastic collectors, rarely, yet they have entered the country.
But surprisingly, the first criticisms in Hungarian date much earlier. Domingo's name first appeared in 1963, in the New East, in the daily newspaper of the Hungarian diaspora in Israel, in which László Pataki (1899, Kemecse - 1990, Tel-Aviv) regularly reported on the performances of the Hebrew National Opera.
This is how the first criticism, which was born on March 29, 1963, after the Faust introduction:
a lyrical tenor in blood, a warm, flexible, beautifully balanced organ, his performance is extremely musical, cultured and intimate, and his appearance is also pleasant.
It is not as difficult as imagining an ideal Lohengrin, Rudolf or Alfred Germont and even easier for a beautiful career. Like Faust, he was forced to seduce his own wife, Martha (Margareta) Omelast, which did not prove to be a grateful role this time… The lady has a nice height and her recitation is musical, but her stage play is not very attractive. ” Should it be said that the performance also had Hungarian contributors: Zsigmond Rosenfeld, who sang Valentine, and Ernő Páldi, the conductor.
At the call of the baritone Franco Iglesias, a friend of the Domingo couple, he was contracted to the Israeli company in early 1963. The two-and-a-half years spent in Tel Aviv proved to be a great school for the tenor, as he was able to stand in front of an audience for about two hundred and eighty evenings in a short time. Although the company, led by American soprano Edis de Philippe, could hardly get rich (initially earning $ 16 50 cents in the evenings, Domingo!), The inaugural tenor sang a number of roles at the time. In addition to his old - original - language performances, he performed here for the first time in the costumes of Don José, Faust, Turiddu, Don Ottavio - and Nadir and Lensky were forced to learn Hebrew.
"Although our highly talented young tenor guest, Placido Domingo is not yet ready for Don José, he performed his great aria in the second act with extreme musicality and intimate lyrical feelings."
"Unfortunately, our audience's favorite, the otherwise highly talented tenor, Plácido Domingo, couldn't do anything with the role of Don Ottavio either - who would have clarified at the institute what his arias are all about?"
"On stage, the young 23-year-old Mexican tenor Placido Domingo, Nadir sang in Hebrew (!) With her indulgent, soft, warm-sounding, noble voice and excellent stage declamation." - wrote László Pataki at that time.
Even after the departure of the Hungarian critic Domingo, he mentioned these evenings several times, not only feeding a legend about the discovery of the tenor… In his later interviews, Domingo fondly recalled the Israeli years,
especially for the very instructive Traviata performance in which he himself sang in Italian, the choir in Hebrew, the soprano in German and the baritone in Hungarian…
And if the Hungarian language was still completely foreign to him, he sings the roles of Kálmán and Lehár with his parents as a teenager. Surprisingly, he sang for the first time in Hungarian at the legendary concert (Bánk's aria). At the Tosca performance in 1973, he surprised Lajos Katona, who sang the Sacristy, and especially the audience in Pest, by singing Cavaradossi's opening sentence (Che fai?) In a translated translation by Sándor Várady.
Prior to the introduction in Pest, Marianne Gách interviewed Plácido Domingo, in which the tenor recounted, among other things, that she had sung Cavaradossi seventy-six times before, but repeated the Archives only once, in Belgrade. Is it necessary to say that due to the great success he did the same in Budapest ?! In the 1973 Film Theater of Music, the artist testified:
“I didn’t give up on being a conductor today either, the singing career is short and I want to dedicate my life to music later on.
It is my determination that when I get to the top, to the fullness of my singing abilities-opportunities, I will retire. I don’t wait for years of decline so as not to obscure the good memories of the audience. And then I finally take the conductor's wand in my hand. ”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés