Pietro Mascagni (1863-1945) Livornóban született Domenico Mascagni pékmester második fiaként. Apja őt is péknek szánta, ám zenei képességeit szerencsére még időben felfedezték. A milánói konzervatóriumban olyan kiváló tanárai voltak, mint például Ponchielli. A rendszeres tanulást azonban nehezen tűrte. Leoncavallo és a fiatal Puccini mellett a verizmus legjelesebb képviselője lett belőle. Daljátékokat írt (Guglielmo Ratcliff, Pinotta), első komolyabb sikerét az Il Re a Napoli című darabjával aratta, amelyet Cremonában mutattak be. Egy vándortársulathoz szegődött karmesternek, de a társaság hamarosan tönkrement. Cerignolába költözött, ahol zenetanári és karmesteri állás vállalt. Itt érte a Sonzogno cég nyilvános pályázati felhívása, mely egy egyfelvonásos operára szólt.
Mascagni Giovanni Verga novelláskötetében bukkant rá a Cavalleria rusticana című novellára, mely a Parasztbecsület librettójának alapja lett. A szöveg Zola és Maupassant naturalizmusára hasonlít, szereplői egyszerű szicíliai parasztok. A pályázatot nagy fölénnyel Mascagni nyerte meg. A bemutató is óriási siker, és azóta is az operaszínpadok állandó sikerszáma. 
Mascagni a Parasztbecsület sikerét soha nem tudta még megközelíteni sem, a nagyközönség egyműves szerzőként tartja nyilván, pedig több operát is komponált még: I Rantzau, Silvano, Za­netto, La Maschere. Némi sikert az Iris és a Fritz barát című operák arattak, ezeket ritkán ma is játsszák. Mascagni, bár későbbi operáinak sikerte­lensége mögött titkos összeesküvést sejtett, nem hagyott fel az operakomponálással: Amica (1905), Isabeau (1911), Parisina (1913), Lodoletta (1917), Si (1919), Il Piccolo Marat (1921), Nerone (1935).

   Nemcsak zeneszerzőként, karmesterként is kiváló volt, Budapesten is fellépett és vezényelt a Szegedi Szabadtéri Játékokon is.